Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 39. szám
labdajátékok jobban vonzzák a sportolni vágyó fiatalokat Bizony nincs könnyű dolga utánpótlásunk hat edzőjének, akik velem együtt mellékfoglalkozásban végzik teendőjüket. Giczy Jenő önkritikusan kezdte nyilatkozatát, - Kiss Barna panaszokkal. De azért nincs ok a vészharangok meg- kongatására, mert az utánpótlás gárdában akadnak tehetséges, lelkes gyerekek. Egyrészt az Üllői úton, másrészt a XVIII. kerületben a Darus utcai iskolában gyakorolnak a „jövő bajnokai", akik már nyolcéves korban megkezdik a sportág ABC-jének a tanulását, hogy minél hamarabb talán az „érettségit" is letegyék. — Érdekes, hogy bár Magyarországon a kötöttfogás hozott a múltban több sikert, olimpiai-, világ- és Európába j no ki győzelmeket, mostanában a játékosabb szabadfogás felé fordul a nagyobb figyelem, - folytatta az edző. — Ügyelünk viszont arra, hogy azért ne legyen egyoldalú az utánpótlásunk, s igyekszünk kétfelé irányítani a gyerekeket. Kőkuti István, Polszter József, Hajdú Ferenc és Bán László — aki már úttörőolimpiát is nyert továbbá Horváth László, Gu- bola Levente és a „kis Ben- kő" — intézőnk fia — a mostani mezőnyben a legügyesebbek közé tartozik. Meggyőződésem, kizárólag hozzáállásukon, a sport iránti szere- tetükön, szorgalmukon múlik, hogy pár év múlva mint jó eredményeket elért fiatalokról tudjunk nyilatkozni. Igaz, csak őket emeltem ki, de mellettük még sokan sorakoznak, akik biztosíthatják patinás egyesületünk szakosztályának a jövőjét. Jóleső érzés olyan emberekkel beszélgetni, akik tisztán látnak, nem vakítja el őket a siker, a kimagasló hazai eredmény. Szavaikból érződött, hogy magasra teszik a mércét, nem elégednek meg a mostani helyzettel, többet várnak, remélnek, követelnek. S ennek az FTC, az egész magyar birkózó sport csakis nyertese lehet! Kozák Mihály igen úgy érzem, hogy ez az utolsó 12 év volt a legnehezebb és talán ezért a legszebb is. 35 év óta vagyok a szakosztályban. Korábban mint elnök, majd szakosztályvezető. Valamikor együtt voltak az úszók és vízilabdázók. Szép sikereink voltak. 1S52-ben három úszó: Szőke Kató és a két Novák, Ilona és Éva és három vízilabdázó: Kárpáti, Szittya, Fábián nyert olimpiai aranyérmet és helyezéseket. Magyar bajnokságok, nemzetközi sikerek fémjelezték a szakosztályunkat. Később külön vált az úszás és vízilabda vezetése és én az utóbbit választottam. 1968-ban nyertünk utoljára bajnok- sáot és ezután 5 olimpiai bajnok: dr. Kárpáti, Gyarmati, Ambrus, Felkai, Bolvári abbahagyta, Szívós, Martin átigazolt. Kiesik a Fradi az első osztájy- ból ez volt a szakmai vélemény. Átigazolási lehetőségeink nem voltak, maradt az utánpótlás és néhány kiöregedett úszó. Gyarmati, a korábbi edző Kolumbiába szerződött. A Tuniszból hazatért Goór Istvánt szerződtettük, kinek munkastílusa megfelelt ennek a kis tapasztalattal rendelkező, de igen lelkes fiatal gárdának. A fiúk lelkesedése igen nagy volt és ha játéktudásban, technikában nem is jeleskedtek, munkabírásban, lelkesedésben a legjobb ferencvárosi hagyományokat mutatták fel. Korán temettek minket, mert ez a fiatal gárda felkapaszkodott a dobogóra, harmadikok lettünk, az oly nehéz magyar vízilabda bajnokságban és a dobogós helyezést továbbra is hozták. És ebből a gárdából már két játékost, Ballát és Kásást adtuk a világbajnokságot nyert nemzeti válogatottba. Sikerült győznünk a Magyar Népköztársasági Kupában is. 1973-ban újból megnyertük az MNK-t és 1974-ben az első alkalommal kiírt Kupagyőztesek Európa Kupáját is sikerült megnyernünk, a döntőben legyőzve az Akademik Szófia, a holland Cion Vitesse és a világhírű zágrábi Mla- dost csapatát, a bajnokságban pedig megszereztük a második helyet. A bajnokságban a játékvezetés, valamint győzelmeink sorozatos megóvása lemondásra késztette Goór István mesteredzőnket. Kívánságára az utánpótlás nevelésével bíztuk meg, ahol már egy szintén nagytudású mesteredző. Szittya Károly tevékenykedekett, szép eredménnyel. Miután nagy képességű játékosokat nem tudtunk igazolni a magas igények miatt, a nevelés útját választottuk. Ez nehezebb, de nem bántuk meg. Sikerült edzőnek szerződtetni a kétszeres olimpiai bajnok, dr. Mayer Mihályt. Beszélgetésünk folyamán ő azt az érdekes kérdést szegezte nekem, hogy „szabad-e a Fradinak bajnokságot nyernie?" Erre nem tudtam válaszolni, csak annyit: korábban úgy látszik szabad volt. Dr. Mayer, aki játékos korában is megszokta, hogy mindig a legnehezebbet vállalta, most is ezt tette. Elengedte a csapatból Kásást a kapitányt és három játékost, dr. Szellőt, Ipa- csot és Győrét. Helyükre sajátnevelésű fiatalokat állított. Tulajdonképpen újból elölről kezdtük. Dr. Mayer Mihály azonban egy igen ütőképes, fiatal gárdát kovácsolt össze. Elve volt a keménység és a küzdőképesség magas szintű fejlesztése, szem előtt tartva a*égi magyar vízilabda elveit. Aki nem bírja elviselni a vízilabda „keménységét" az sakkozni menjen ... Döntőbe kerültünk az MNK-ban és a mérkőzés után eszembe jutott dr. Mayer korábbi meglepő kérdése. Ugyanis a döntőben Bállá sima érvényes cavargólját nem adták meg és kikaptunk. Az MNK győztes a KEK selejtezőben Budapesten mindjárt kiesett... 1974-ben azonban megnyertük az MNK-t és így mi voltunk jogosultak a KEK-ben játszani. Eljutottunk az elődöntőig, melyet a jugoszlávok rendeztek Kupariban. A bolgár kupagyőztes, a holland De Robben és a jugoszláv Kotor volt az ellenfél. Ez utóbbinak Csirkovics CSAK . EZA 12 EV VOLT NEHÉZ!?
