Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1980/81 - 1980 / 39. szám

labdajátékok jobban vonzzák a sportolni vágyó fiatalokat Bizony nincs könnyű dolga utánpótlásunk hat edzőjének, akik velem együtt mellékfog­lalkozásban végzik teendőjü­ket. Giczy Jenő önkritikusan kezdte nyilatkozatát, - Kiss Barna panaszokkal. De azért nincs ok a vészharangok meg- kongatására, mert az utánpót­lás gárdában akadnak tehet­séges, lelkes gyerekek. Egy­részt az Üllői úton, másrészt a XVIII. kerületben a Darus utcai iskolában gyakorolnak a „jövő bajnokai", akik már nyolcéves korban megkezdik a sportág ABC-jének a tanu­lását, hogy minél hamarabb talán az „érettségit" is le­tegyék. — Érdekes, hogy bár Ma­gyarországon a kötöttfogás hozott a múltban több sikert, olimpiai-, világ- és Európá­ba j no ki győzelmeket, mosta­nában a játékosabb szabad­fogás felé fordul a nagyobb figyelem, - folytatta az edző. — Ügyelünk viszont arra, hogy azért ne legyen egyol­dalú az utánpótlásunk, s igyekszünk kétfelé irányítani a gyerekeket. Kőkuti István, Polszter József, Hajdú Ferenc és Bán László — aki már úttörőolimpiát is nyert továbbá Horváth László, Gu- bola Levente és a „kis Ben- kő" — intézőnk fia — a mos­tani mezőnyben a legügye­sebbek közé tartozik. Meg­győződésem, kizárólag hozzá­állásukon, a sport iránti szere- tetükön, szorgalmukon mú­lik, hogy pár év múlva mint jó eredményeket elért fiatalok­ról tudjunk nyilatkozni. Igaz, csak őket emeltem ki, de mellettük még sokan sora­koznak, akik biztosíthatják patinás egyesületünk szak­osztályának a jövőjét. Jóleső érzés olyan embe­rekkel beszélgetni, akik tisz­tán látnak, nem vakítja el őket a siker, a kimagasló hazai eredmény. Szavaikból érződött, hogy magasra teszik a mércét, nem elégednek meg a mostani helyzettel, többet várnak, remélnek, követelnek. S ennek az FTC, az egész ma­gyar birkózó sport csakis nyertese lehet! Kozák Mihály igen úgy érzem, hogy ez az utolsó 12 év volt a legnehezebb és talán ezért a legszebb is. 35 év óta vagyok a szak­osztályban. Korábban mint elnök, majd szakosztályvezető. Valamikor együtt voltak az úszók és vízilabdázók. Szép sikereink voltak. 1S52-ben három úszó: Szőke Kató és a két Novák, Ilona és Éva és három vízilabdázó: Kárpáti, Szittya, Fábián nyert olimpiai aranyérmet és he­lyezéseket. Magyar bajnokságok, nem­zetközi sikerek fémjelezték a szakosz­tályunkat. Később külön vált az úszás és vízilabda vezetése és én az utóbbit választottam. 1968-ban nyertünk utoljára bajnok- sáot és ezután 5 olimpiai bajnok: dr. Kárpáti, Gyarmati, Ambrus, Felkai, Bolvári abbahagyta, Szívós, Martin át­igazolt. Kiesik a Fradi az első osztájy- ból ez volt a szakmai vélemény. Át­igazolási lehetőségeink nem voltak, maradt az utánpótlás és néhány kiöre­gedett úszó. Gyarmati, a korábbi edző Kolumbiába szerződött. A Tuniszból hazatért Goór Istvánt szerződtettük, kinek munkastílusa megfelelt ennek a kis tapasztalattal rendelkező, de igen lelkes fiatal gárdának. A fiúk lelkese­dése igen nagy volt és ha játéktudás­ban, technikában nem is jeleskedtek, munkabírásban, lelkesedésben a legjobb ferencvárosi hagyományokat mutatták fel. Korán temettek minket, mert ez a fiatal gárda felkapaszkodott a dobogóra, harmadikok lettünk, az oly nehéz ma­gyar vízilabda bajnokságban és a dobogós helyezést továbbra is hozták. És ebből a gárdából már két játékost, Ballát és Kásást adtuk a világbajnoksá­got nyert nemzeti válogatottba. Sike­rült győznünk a Magyar Népköztársasági Kupában is. 1973-ban újból megnyertük az MNK-t és 1974-ben az első alkalommal kiírt Kupagyőztesek Európa Kupáját is sikerült megnyernünk, a döntőben le­győzve az Akademik Szófia, a holland Cion Vitesse és a világhírű zágrábi Mla- dost csapatát, a bajnokságban pedig megszereztük a második helyet. A bajnokságban a játékvezetés, vala­mint győzelmeink sorozatos megóvása lemondásra késztette Goór István mes­teredzőnket. Kívánságára az utánpótlás nevelésével bíztuk meg, ahol már egy szintén nagytudású mesteredző. Szittya Károly tevékenykedekett, szép ered­ménnyel. Miután nagy képességű játé­kosokat nem tudtunk igazolni a magas igények miatt, a nevelés útját válasz­tottuk. Ez nehezebb, de nem bántuk meg. Sikerült edzőnek szerződtetni a kétszeres olimpiai bajnok, dr. Mayer Mihályt. Beszélgetésünk folyamán ő azt az érdekes kérdést szegezte nekem, hogy „szabad-e a Fradinak bajnokságot nyernie?" Erre nem tudtam válaszolni, csak annyit: korábban úgy látszik sza­bad volt. Dr. Mayer, aki játékos korá­ban is megszokta, hogy mindig a leg­nehezebbet vállalta, most is ezt tette. Elengedte a csapatból Kásást a kapi­tányt és három játékost, dr. Szellőt, Ipa- csot és Győrét. Helyükre sajátnevelésű fiatalokat állított. Tulajdonképpen újból elölről kezdtük. Dr. Mayer Mihály azonban egy igen ütőképes, fiatal gárdát kovácsolt össze. Elve volt a keménység és a küzdőképes­ség magas szintű fejlesztése, szem előtt tartva a*égi magyar vízilabda elveit. Aki nem bírja elviselni a vízilabda „kemény­ségét" az sakkozni menjen ... Döntőbe kerültünk az MNK-ban és a mérkőzés után eszembe jutott dr. Mayer korábbi meglepő kérdése. Ugyanis a döntőben Bállá sima érvényes cavargólját nem ad­ták meg és kikaptunk. Az MNK győztes a KEK selejtezőben Budapesten mind­járt kiesett... 1974-ben azonban megnyertük az MNK-t és így mi voltunk jogosultak a KEK-ben játszani. Eljutottunk az elő­döntőig, melyet a jugoszlávok rendeztek Kupariban. A bolgár kupagyőztes, a hol­land De Robben és a jugoszláv Kotor volt az ellenfél. Ez utóbbinak Csirkovics CSAK . EZA 12 EV VOLT NEHÉZ!?

Next

/
Oldalképek
Tartalom