Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 100. szám

tott lett. Kelemen Guszti pedig ott toporog azon a bizonyos küszöbön, hogy átléphesse azt a jelképes határt, s magára öltse a címeres dreszt. Az egészben csak egy dolog fáj, hogy ez a tehetséges labdarúgó ma már nem nálunk, hanem a Csepelben játszik. Már 17—18 évesen jó futbal­listának tartottam, de azt is éreztem, hogy későn érő típus. Sajnos íme az újabb példa, hogy nem volt a klub­nak türelme kivárni, hogy a remény­ségből az ígéretből lehiggadt, jó fut- balista legyen. 1974-ig dolgoztam a Fradinál az utánpótlás területén. Ekkor hívott be a szövetségbe Bo- zsik Cucu bácsi, hogy vállaljam el az Ifjúsági szövetségi kapitányságot. Néhány nap haladékot kértem, mert nem tudtam egyik napról a másikra elhagyni a Fradi nagy családját. Végül is nem hagytam ki a nagy lehe­tőséget és hat éven át dolgoztam az MLSZ-ben. Öt évig, amíg szövet­ségi kapitány voltam, úgy érzem, nem voltam méltatlan a bizalomra. Négy UEFA tornán vettünk részt, és ezek közül az egyiken bronz, a másikon pedig ezüst érmet szerez­tünk. Két ifjúsági világbajnokságon voltunk ott 1977-ben Tuniszban, 1979-ben pedig Japánban. 1980-ban leváltottak, s ami a legjobban fájt, mindezt nem korrekt módon, szem­től szembe közölték, hanem már hetekkel korábban a hátam mögött sustorogtak. Amikor megkérdeztem az egyik sportvezetőt, hogy miért nem lehetett ezt korrekt módon intézni, kitérő választ adott. Rákér­deztem, hogy miért küldtek el annak idején. Azt válaszolta, nem voltak eredményeim. Csak annyit válaszol­tam, nem kívánok mást, csak annyit, hogy minden szövetségi kapitány ilyen eredménytelen legyen ... A HATODIK „Több helyre hívtak, sok klub megkeresett, de én őszintén szólva máshonnan vártam az ajánlatot. In­nen, a mi saját házunk tájáról, a Fra­ditól, de ez csak nem jött. Miért? Ki tudja. Mit volt mit tenni, elmentem Kecskemétre, aztán ez év nyarán két év hallgatás után, azt mondták, hogy szükségük van rám az Üllői úton. Legyek pályaedző Novák Dezső mel­lett. Ha lehetett volna már az első szó után röpültem volna. Ez nem megbízatás egy olyan ember számára, aki itt nőtt fel, aki oly sokat köszön­het a klubnak. Ez több annál. Ez hit­vallás, ez szolgálat. Nagyszerű hár­mast alkotunk Novák, Szűcs és jóma­gam. Hiába. Ez a trió már a zöldgye­pen összeszokott. A fiúk pedig lelke­sek, hisznek nekünk, hogy jót aka­runk. Kell egy edzőnek ennél na­gyobb boldogság?" Gyenes J. András Négerek az alagútban Minden kiemelt sportegyesület­nél működik propaganda bizottság is, meghatározott feladatokkal. így volt ez már a hatvanas években is, és feladataikat e bizottságok jól - rosszul betöltötték. Persze a jobbak sem olyan színvonalon, mint a kül­földi profi klubok propagandistái. Más szempontok, más érdekek — mondtuk akkor! Ez alól természete­sen a Ferencvárosi Torna Club sem volt kivétel... Egyesületünkben e bizottság 1969-ben újjáalakult. Négyen vol­tunk szurkolók, akik e bizottságban résztvettünk, és büszkék voltunk arra, hogy ennek a nagymúltú egye­sületnek társadalmi munkásai lehe­tünk, a zöld-fehér színekért dol­gozhatunk. Az egyesület alakulásá­nak 70 éves évfordulója alkalmat nyújtott arra, hogy „bemutatkoz­zunk". Csináljunk egy kiállítást - volt a javaslat - amely bemutatja az FTC sportolóit, eredményeit az alakulástól kezdve napjainkig. A terv tetszetős volt, de annak kivi­telezése sok pénzbe került. Megold­juk társadalmi munkában — volt a határozat — és mozgósítottuk azo­kat a fradi szurkolókat, akik önzet­lenül segítettek szakmai felkészült­ségükkel. Grafikusművész, kirakat- rendező, diákok segítettek elgondo­lásunk megvalósításában. És 1969. május 3-án, a régi klubház kopott termeiben, tablókon és tárlókban bemutattuk a hét évtized sportsike­reinek, azok résztvevőinek doku­mentumait, tárgyi emlékeit. A szur­kolók körében, és a sajtóban is sikere volt első tervünk megvalósítá­sának. Ez megerősítette önbizal­munkat, és arra ösztönzött minket, hogy újabb propaganda eszközöket vegyünk igénybe. Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy egy rendszeresen megjelenő kiadványban tájékoztassuk szurko­lóinkat az egyesület életéről. Újság­írással ugyan még egyikünk sem foglalkozott, nyomdai ismereteink is minimálisak voltak, de hittel váltottuk, hogy akiknek nincsenek elérhetetlen céljaik, azok az elérhe- tőt sem érik el. Hévizi Géza bácsi tehát meggyőzte az elnökséget, hogy a kiadványra nem fogunk ráfizetni. Alföldi Zsiga beszágul­dozta a szakosztályokat híranya­gért, Nagy Béla pedig beletemetke­zett régi újságok, könyvek közé, hogy statisztikai összeállításaiban a legigényesebb szurkolónk se talál­jon hibát. Irtunk, fotóztunk, ollóz­tunk „szerkesztőségünk" négy sar­kán, ami egy rozoga íróasztal volt.. Az anyag leadása után izgatottan vártuk a kefelevonatot, ami nem érkezett meg, de helyette csöngött a telefon: „holnap menjünk le Sal­gótarjánba, mert két nap múlva nyomni akarják a lapot . . ." Munkahelyünkön szabadságot kér­tünk, és másnap már műszak kez­déskor a nyomdában böngésztük a kefelevonatot. Tördeltük a tördelő­vei a fotók matricáit, a képaláírások szövegét egyeztettük, emelgettük a nyomóformákat, és talpig összeken­ve magunkat nyomdafestékkel, jöt­tünk haza azzal a jó érzéssel, hogy 1970 júliusában megjelenik a szur­kolók által is várt FRADI HÍR­ADÓ! ... Annak a hétnek a végén, a Dózsa —FTC mérkőzésen nyomta kezem­be Nagy Béla az előző nap leszállí­tott Híradót. A címoldalra nézve, azt hittem, rámszakad az újpesti égbolt. A Népstadionban kivonuló, Flóri által vezetett csapat-fotó nyomdai levonatán a játékosok olyanok voltak, mint négerek az alagútban. Én még újságban ilyen sötét reprodukciót nem láttam. Ha ezt elnökünk, és a Flóri meglát­ja — merült fel bennem a gondolat — a 20 000 példányban megjelenő lapot megetetik velem vacsorára ... Persze nem kellett megennem! Elnökünk azzal vigasztalt minket, hogy a következő szám technikailag biztos jobb lesz, Flóri pedig „csá­szárhoz" méltóan, nagyvonalúan re­agált a sztárfotóra csípős, de barát­ságos kommentárjával . . . Ha kissé megcsappant önbiza­lommal is, de folytattuk kezdemé­nyezésünket. Ennek bizonyítéka, hogy most a századik számot tartja kezében a kedves olvasó, és meg­győződhet arról is, hogy a képeken felismerhetők Albert Flóri utódai .. Ami pedig e kiadványok tartal­mának színvonalát, technikai kivite­lezését illeti, annak bírálata, értéke­lése már az Ön feladata kedves szurkolónk, kedves olvasónk. (Major) 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom