Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1982/83 - 1980 / 100. szám
tott lett. Kelemen Guszti pedig ott toporog azon a bizonyos küszöbön, hogy átléphesse azt a jelképes határt, s magára öltse a címeres dreszt. Az egészben csak egy dolog fáj, hogy ez a tehetséges labdarúgó ma már nem nálunk, hanem a Csepelben játszik. Már 17—18 évesen jó futballistának tartottam, de azt is éreztem, hogy későn érő típus. Sajnos íme az újabb példa, hogy nem volt a klubnak türelme kivárni, hogy a reménységből az ígéretből lehiggadt, jó fut- balista legyen. 1974-ig dolgoztam a Fradinál az utánpótlás területén. Ekkor hívott be a szövetségbe Bo- zsik Cucu bácsi, hogy vállaljam el az Ifjúsági szövetségi kapitányságot. Néhány nap haladékot kértem, mert nem tudtam egyik napról a másikra elhagyni a Fradi nagy családját. Végül is nem hagytam ki a nagy lehetőséget és hat éven át dolgoztam az MLSZ-ben. Öt évig, amíg szövetségi kapitány voltam, úgy érzem, nem voltam méltatlan a bizalomra. Négy UEFA tornán vettünk részt, és ezek közül az egyiken bronz, a másikon pedig ezüst érmet szereztünk. Két ifjúsági világbajnokságon voltunk ott 1977-ben Tuniszban, 1979-ben pedig Japánban. 1980-ban leváltottak, s ami a legjobban fájt, mindezt nem korrekt módon, szemtől szembe közölték, hanem már hetekkel korábban a hátam mögött sustorogtak. Amikor megkérdeztem az egyik sportvezetőt, hogy miért nem lehetett ezt korrekt módon intézni, kitérő választ adott. Rákérdeztem, hogy miért küldtek el annak idején. Azt válaszolta, nem voltak eredményeim. Csak annyit válaszoltam, nem kívánok mást, csak annyit, hogy minden szövetségi kapitány ilyen eredménytelen legyen ... A HATODIK „Több helyre hívtak, sok klub megkeresett, de én őszintén szólva máshonnan vártam az ajánlatot. Innen, a mi saját házunk tájáról, a Fraditól, de ez csak nem jött. Miért? Ki tudja. Mit volt mit tenni, elmentem Kecskemétre, aztán ez év nyarán két év hallgatás után, azt mondták, hogy szükségük van rám az Üllői úton. Legyek pályaedző Novák Dezső mellett. Ha lehetett volna már az első szó után röpültem volna. Ez nem megbízatás egy olyan ember számára, aki itt nőtt fel, aki oly sokat köszönhet a klubnak. Ez több annál. Ez hitvallás, ez szolgálat. Nagyszerű hármast alkotunk Novák, Szűcs és jómagam. Hiába. Ez a trió már a zöldgyepen összeszokott. A fiúk pedig lelkesek, hisznek nekünk, hogy jót akarunk. Kell egy edzőnek ennél nagyobb boldogság?" Gyenes J. András Négerek az alagútban Minden kiemelt sportegyesületnél működik propaganda bizottság is, meghatározott feladatokkal. így volt ez már a hatvanas években is, és feladataikat e bizottságok jól - rosszul betöltötték. Persze a jobbak sem olyan színvonalon, mint a külföldi profi klubok propagandistái. Más szempontok, más érdekek — mondtuk akkor! Ez alól természetesen a Ferencvárosi Torna Club sem volt kivétel... Egyesületünkben e bizottság 1969-ben újjáalakult. Négyen voltunk szurkolók, akik e bizottságban résztvettünk, és büszkék voltunk arra, hogy ennek a nagymúltú egyesületnek társadalmi munkásai lehetünk, a zöld-fehér színekért dolgozhatunk. Az egyesület alakulásának 70 éves évfordulója alkalmat nyújtott arra, hogy „bemutatkozzunk". Csináljunk egy kiállítást - volt a javaslat - amely bemutatja az FTC sportolóit, eredményeit az alakulástól kezdve napjainkig. A terv tetszetős volt, de annak kivitelezése sok pénzbe került. Megoldjuk társadalmi munkában — volt a határozat — és mozgósítottuk azokat a fradi szurkolókat, akik önzetlenül segítettek szakmai felkészültségükkel. Grafikusművész, kirakat- rendező, diákok segítettek elgondolásunk megvalósításában. És 1969. május 3-án, a régi klubház kopott termeiben, tablókon és tárlókban bemutattuk a hét évtized sportsikereinek, azok résztvevőinek dokumentumait, tárgyi emlékeit. A szurkolók körében, és a sajtóban is sikere volt első tervünk megvalósításának. Ez megerősítette önbizalmunkat, és arra ösztönzött minket, hogy újabb propaganda eszközöket vegyünk igénybe. Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy egy rendszeresen megjelenő kiadványban tájékoztassuk szurkolóinkat az egyesület életéről. Újságírással ugyan még egyikünk sem foglalkozott, nyomdai ismereteink is minimálisak voltak, de hittel váltottuk, hogy akiknek nincsenek elérhetetlen céljaik, azok az elérhe- tőt sem érik el. Hévizi Géza bácsi tehát meggyőzte az elnökséget, hogy a kiadványra nem fogunk ráfizetni. Alföldi Zsiga beszáguldozta a szakosztályokat híranyagért, Nagy Béla pedig beletemetkezett régi újságok, könyvek közé, hogy statisztikai összeállításaiban a legigényesebb szurkolónk se találjon hibát. Irtunk, fotóztunk, ollóztunk „szerkesztőségünk" négy sarkán, ami egy rozoga íróasztal volt.. Az anyag leadása után izgatottan vártuk a kefelevonatot, ami nem érkezett meg, de helyette csöngött a telefon: „holnap menjünk le Salgótarjánba, mert két nap múlva nyomni akarják a lapot . . ." Munkahelyünkön szabadságot kértünk, és másnap már műszak kezdéskor a nyomdában böngésztük a kefelevonatot. Tördeltük a tördelővei a fotók matricáit, a képaláírások szövegét egyeztettük, emelgettük a nyomóformákat, és talpig összekenve magunkat nyomdafestékkel, jöttünk haza azzal a jó érzéssel, hogy 1970 júliusában megjelenik a szurkolók által is várt FRADI HÍRADÓ! ... Annak a hétnek a végén, a Dózsa —FTC mérkőzésen nyomta kezembe Nagy Béla az előző nap leszállított Híradót. A címoldalra nézve, azt hittem, rámszakad az újpesti égbolt. A Népstadionban kivonuló, Flóri által vezetett csapat-fotó nyomdai levonatán a játékosok olyanok voltak, mint négerek az alagútban. Én még újságban ilyen sötét reprodukciót nem láttam. Ha ezt elnökünk, és a Flóri meglátja — merült fel bennem a gondolat — a 20 000 példányban megjelenő lapot megetetik velem vacsorára ... Persze nem kellett megennem! Elnökünk azzal vigasztalt minket, hogy a következő szám technikailag biztos jobb lesz, Flóri pedig „császárhoz" méltóan, nagyvonalúan reagált a sztárfotóra csípős, de barátságos kommentárjával . . . Ha kissé megcsappant önbizalommal is, de folytattuk kezdeményezésünket. Ennek bizonyítéka, hogy most a századik számot tartja kezében a kedves olvasó, és meggyőződhet arról is, hogy a képeken felismerhetők Albert Flóri utódai .. Ami pedig e kiadványok tartalmának színvonalát, technikai kivitelezését illeti, annak bírálata, értékelése már az Ön feladata kedves szurkolónk, kedves olvasónk. (Major) 17
