Fradi műsorfüzet (1975-1979)

1979. szeptember

Kruj Iván A birkózó­szőnyeg főszereplői A birkózócsarnokban már teljes a nagyüzem. Ti­zenéves srácok gyakorol­nak a két szőnyegen. Vat­tai László és Kiss Barna edzők irányításával gyako­rolnak a fiúk. Kruj Iván, a szakosztály vezető edzője árgus szemekkel figyeli a foglalkozást. Ha kell, gyor­san korrigál, maga is oda­megy, s bemutatja a he­lyes fogást. Később egyéni foglalkozás következik. Jó negyven percen 'át a két mester azt gyakoroltat­ja a fiatalokkal, ami ke­vésbé megy. És ilyen azért között akad szép számmal. S nem is csoda. Van, amit a mai felnőttek sem tudnak töké­letesen .. . A MESTER Kruj Iván, aki immár harminc esztendeje tagja a szakosztálynak, most is tele van tettvággyal. Szinte vib­rál körülötte a levegő. — Sok mindent másként fogunk csinálni, mint ed­dig — mondja. — A világ- bajnokság tapasztalatai megtanítottak néhány alap­vető dologra. — S melyek ezek? — A birkózás reneszán­szát éli. Azok a versenyzők léphetnek előre, akik tá­madnak, de csak azok nyernek, akik többet tud­nak ellenfelüknél. Sok ak­cióra van szükség, de azo­kat meg kell alapozni az edzéseken. Csakis a legmo­dernebb módszerekkel le­het előbbre lépni. Mi is így teszünk. — Mi ennek a lényege? — A szabad- és a kötött­fogás sok mindenben kö­zeledett egymáshoz. Fő­ként a kötöttfogásból ke­rült át sok elem a másik fogásnembe. Nekünk min­den edzésünket az új gya­korlására kell ráépítenünk. Készséggel sorolta, kikre épít most elsősorban. Az FTC-nek kötelezettségei vannak hazai és nemzetkö­zi szinten egyaránt. Sza­badfogásban meg kell vé­deni a bajnoki címet. Kö­töttfogásban előbbre kíván­nak lépni, s ami döntő: el kell érni a nemzetközi szintet. — Hazai vonatkozásban hiába vagyunk jók, ha ezt nem tudjuk megismételni az IBV-ken, a junior VB- ken, továbbá a felnőtt EB-n, VB-n, s az olimpián — mondta a mester. Idén még sok minden I hátravan. Ami pedig az olimpiai felkészülést jelenti, sok versenyzői akarnak adni a válogatottba. Kik a jelöltek? Szabadfogásban Gyulai, Fehér, Petrezselyem és Bállá esélyes arra, hogy el­jusson Moszkvába. De ne­kik is sokat kell javulniuk. Ez alapkövetelmény vala­mennyiükkel szemben. Kötöttfogásban Gáspár, Kappesz jön számításba. És ott vannak a jövő emberei: Kispéter, Nádasi, Fodor és mások is. KISS, VATTAI, GÁSPÁR A szakosztály a legerő­sebbek közé tartozik az egyesületen belül. Az edzői kar csupa ta­pasztalt, sokat munkálkodó régi fradistából áll. Kiss Barna, Vattai László. Szé­les József, Bauer Dezső, Vigh Péter, Gáspár, Vaku- lya, Szőnyi, Urbanovics és mások mindent megtesznek a sikeres szereplésért. És az edzői gárda tovább szapo­rodik. Gál Henrik is be­kapcsolódik a sikeres ver­senyzői pályafutás után az irányító munkába. A versenyzők száma egyenletesen emelkedik. A JÖVŐ ÚTJAI Kruj Iván nagy szere­tettel beszélt a srácokról. Örömmel mesélte, hogy | nyolc testvérpár edz a szakosztályban, s öt olyan család van, amelyikből 3— 3 gyerek jár az Üllői útra. És az edzők gyerekei is | jönnek. Gáspár fia már válogatott, Kruj Iváné : ifiválogatott, Vattai fia is tehetséges. És ezek a gyerekek sze­retik a Fradit, mi több, a szüleik is. Szeptember ele­jén volt egy verseny Tata­bányán. amelyen mindenki a saját költségén volt je­len. A húsz első helyből nyolcat ezek a srácok sze­reztek meg ... A jövő tehát biztató. A Mester a VB-n fon­tos szerepet töltött be. Sző­nyegelnök volt, s legtöbb­ször az 1-es szőnyegen dol­gozott. De vezetett fontos mérkőzéseket is. Idehaza a birkózó bíró­bizottság elnöke. Amíg idáig eljutott, sokat kellett dolgoznia. 1949-től 1961-ig versenyzett az FTC-ben. Ifjúsági bajnokságot nyert, felnőtteknél sokszor volt második. Három évig volt a válogatott keret tagja. 1961-ben lett segédedző, majd sorra járta a rang­létrát. 1965—66-ban az ifi­válogatott edzője, majd 1966 és 1973 között a sza­badfogású birkózó váloga­tott szakvezetője. 1973. jú­lius 1. óta dolgozik ismét az FTC-ben, s 1978 februárjá­ban kinevezték az FTC ve- ! zető edzőjének. — Nagyon boldog va­gyok, hogy immár három évtizede az FTC-ben dol­gozhatom — mondja a mester. — Soha nem látott távlatok nyíltak meg előt­tünk. Öröm itt dolgozni. Sok segítséget kapunk az egyesület vezetőitől, a : szakosztály irányítóitól. Döntőnek tartom, hogy minden korosztályunk helytálljon. Ehhez sok ed­zés, odaadó munka, sok le­mondás szükséges. Amikor ott jártunk, a kicsik edzettek, de egymás után jöttek a felnőttek is — különórázni. S ezt olyan természetesnek, magától értetődőnek vették, hogy az edzők meg sem lepőd­tek rajta. Csak mi, akik látogatóba jöttünk. Varga Béla 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom