Fradi-híradó (1971)

1971. április

Lyka Totó és1EMAi Fradiról Név: Lyka Antal Születést Idő: 1908. május 29. Születési hely: Budapest, IX. kerület Klubja: Ferencvárosi TC Válogatottság: 12 Aktív pályafutása: 1921—1938 (FTC) Edzősködött: 1938—1960 (több csapatnál) Jelenleg: nyugdíjas Csak nézem az arcát, a mozdula­tait. Figyelem, ahogy beszél. Fel­emeli a hangját, belevörösödik a szenvedélyes magyarázatba. Valóságos szónok. ^ De alapjában véve labdarugó. Szakember. Csak nézem az arcát — és nézem a hevenyészve összejegyzetelt „név­jegyet". Fiatalos külső. Háta mö­gött mégis kemény, legendás évti­zedek. „A grundról jöttem...” És mindazonáltal — fiatal. Pálya­futásának történetét szinte csak el­hadarta, hogy mielőbb a máról be­szélhessen. .. Mit mondott? Hogyan is kezdő­dött? — Én a grundról jöttem... A hí­res Kolláth testvérek egyike, a Feri (a Fér. Vasutas kapusa volt) — ő látott meg a grundon. Azt kérdezte, hogy szeretnék-e a Fradiban ját­szani. Hát persze, hogy szerettem volna... Tizenhárom éves voltam akkor. Kolláth elvitt a Fradiba. Játszottam egy edzőmeccset — va­sárnap meg már a diák II-ben... Két ormótlan cipőt kaptam, soha nem felejtem el... Az egyikből ak­kora szög állt ki!... Igen, a kezdet — az szép dolog! A százszázalékos és a többi köznapi ténytől sok függ, egy-egy bajnoki elsőség sorsa. — Mit jelent az, hogy „jó társa­ság"? — Nem azt, hogy tizenegy klasz- szis labdarúgóból; áll. Sőt nem első­sorban ez a lényeg. Hanem például az akarat, az önbecslés. Én minden mérkőzésemre úgy készültem fel, hogy: bizonyítanom kell! Üjra és újra. Azt mondtam magamban: nem akarok „bohóc” lenni, nem akarok kevesebbet adni magamból, nem akarok leszerepelni. Minden mérkőzés fontos! Ezt mondták ma­gukban a többiek is! A másik: mindnyájan tisztában voltunk az­zal, hogy mi a posztunkon a fő fel­adat, s igyekeztünk nagyon fegyel­mezetten — ezt teljesíteni. — Az ön jobbfedezet játéka mire épült? — Az örök fedezetelvre: a fel­adat — megszerezni a labdát és le­hetőleg azonnal támadást indítani. Itt nincs szükség csillogásra! Ez a poszt a gyorsaságé, a megbízható­ságé, a magasfokú áttekintő képes­ségé. Erre törekedtem... Gyorsan témát vált. A máról beszél. A ma fedezeteiről mond vé­leményt az egykori játékos, akiről a lapok annakidején a „megbízha­tóság szobrát” akarták megmin­tázni. .. — A legtöbben a maiak közül, sajnos, sokat cipelik a labdát. Fel­vezetik, igyekeznek a kapu elé szo­rítani az ellenfelet. Pedig az semmi­féle szempontból nem előnyös! Taktikai finomságok Kezében máris papír és toll... Rajzol. Mérkőzésszituációkat stili­zál. Vonalak futnak keresztbe a pa­píron, s ő magyarázza: mi — miért történik a pályán. Mi helyes és mi helytelen... Egyre magyaráz. Edzőként ünnepelhette a Ferenc­város 1948/49-es bajnokságát. Ed­zősködött Ózdon, Csepelen, Debre­cenben, Veszprémben, Kecskemé­ten. .. — és Jugoszláviában, a Voj- vodinánál, meg a Vardar Szkopje együttesénél, amely működésének második évében jugoszláv kupát nyert. Pedig a Vardart csak akkor „hozta fel” all. osztályból... Az edzői életmű fontos része a játék apró elemeinek, a helycserék­nek, a váltásoknak, a taktikai finom­ságoknak kidolgozása és alkalmaz­tatása. — Van-e titkuk ezeknek? — Van! — válaszolja. — Nagyon sokat kell őket gyakorolni! Egészen addig, míg a csapatban mindenki ismeri már a társ gondolatát is. Tűz a kezdőkörben Az utolsókat kortyoljuk a kávé­ból. Kissé gondterheltnek látszik. A mai FTC-ről beszélgetünk... — Feltétlenül van jövője ennek a csapatnak — szögezi le. — De úgy érzem, több fiúból is hiányzik a tu­datosság. És a lelkesedés. Tudja, az ember még abból is sokat kiolvas, amikor a kezdőkörben elindul a labda... A maiak sokszor már ezt is valahogy unottan csinálják! Pe­dig a tűz, az igazi lelkesedés a mér­kőzés első percére is épít: kezdésből is lehet gólt lőni... A szomszéd asztaloktól többen is figyelik a beszélgetést. Egy idősebb férfi megböki társát: — Az ember nem is gondolná, hogy a Lyka Totó már nyugdíjban van... SZEKERES ISTVÁN Életútja sajátos kapcsolódások sora. A Ferencvárosban született. Ott is futballozott. Végigjárta vala­mennyi korosztály csapatait — és valamennyiben bajnokságot nyert. És mindbőn válogatott volt! Végigutazta a világot. Harminc- három országban járt. Igaz, a válo­gatottban „csak” tizenkétszer sze­repelt, de akkoriban évente egy-két válogatott mérkőzést játszottak... A Ferencváros színeiben azonban találkozott Brazília, Argentína leg­jobbjaival is. Négyszer volt bajnokcsapat tagja. A legszebb diadal az 1931 —32-es: pontveszteség nélküli, százszázalé­kos bajnokság. A sokszor emlege­tett, Lyka—Sárosi —Lázár fedezet­sor ... — Ehhez hasonló élményt csak egyszer sikerült még átélnem: a ferencvárosi öregfiúk csapata egy- ízben 107:3-as gólaránnyal lett első a bajnokságban. Jó társaság volt, ment a játék. Általában ilyen hét­A harmincas évek egyik csapata. Alsó sor, balról: Bán, Polgár, Lázár, Toldi, Háda, Lyka, korányi, Kemény, Móré. Lent: Sárosi I, Rátkai 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom