Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 39. Csepel, 1925. Robi János plébános jelentése, 1926. [hó, nap nélkül] 10/926. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Krisztusban Kegyelmes Atyám! Lelkipásztori jelentésemet az 1925. évről a következőkben bátorkodom Nagyméltóságodnak előterjeszteni: Ez évben is arra törekedtem, hogy a lelkeket közelebb vigyem, illetve visszavezessem az Úr Jézushoz, s opportune, importune'40 buzdítottam híveimet kath. kötelességeik teljesítésére, s a szentmiséhez való járulásra. E célból buzdítottam a szószéken, a betegek látogatása (provisio) alkalmával, magánérintkezésben. Majd naponta ajánlottam különösen eltévedt híveimet az Úr Jézus szt. szívébe, s ennek tulajdonítom, hogy most már sűrűbben járulnak szentségekhez, fiatal emberek, férfiak is; igaz, hogy nem a csepeli bennszülöttek, hanem a bevándorolt, itt letelepedett idegenek. A szt. áldozások száma az elmúlt évben meghaladta a 32000-et. A templom is látogatottabb, a szt. misékre is többen jönnek, mint eddig, kivéve a csepeli bennszülött németeket, akik nagyon hanyagok. Szt. misére nem jönnek sokan, szt. beszéden még kevesebben maradnak ott. Érdeklődtem az ok felől, s az egyik csepeli azt mondta, hogy azért nem hallgat prédikációt, mert nagyon elérzékenyül, és nehezére esik a szószékről a szt. beszéd. Utólag megtudtam, hogy nem jár egyenes úton, s úgy látszik, hogy a lelkiismeretét nem akarja „nyugtalanítani”, azért kerüli a szt. beszédet. Híveim nagy hibája, hogy az isteni tiszteletről rendesen lekésnek. Hiába volt minden kérésem, figyelmeztetésem, s csináltattam egy táblát, melynek mérete 25 x 40 cm, a táblán 8 cm vastag betűkkel felírást alkalmaztam: „Már megint elkéstem”, s ezt az isteni tisztelet előtt, beharangozáskor a templomajtóra függesztetem, hogy a késedelmesen érkezőknek rögtön a szemébe ötlik. Sokan szégyenkezve olvasták, s most iparkodnak. Miután az elmúlt évben a szélfogó ajtót megcsináltattam, a templom reggeltől-estig nyitva van, s örömmel állapítottam meg, hogy alig van időszak, amikor valaki nem végezne adoratiót, nem végezné szentséglátogatást, be nem térne, amikor a templom előtt elmegy. Hála Istennek, férfiak is. Mindennap legalább fél órával a szt. mise előtt a gyóntatószékben vagyok, erre kérem folyton káplánjaimat is, hogy a híveknek alkalmuk legyen a szt. gyónás elvégzésére, s lássák, hogy ezen szt. kötelességet örömmel végezzük. Nincs is nap, hogy gyónás nem lenne. Igen jól vált be a néhány (talán 2) éve bevezetett vasár- és ünnepnap előtt való estén a gyóntatás, most már átment köztudatba, s elég szép számmal jönnek. Szív Gárda, Kongregációk működnek rendesen. Férfi kongregációt is akartam alakítani, de nem sikerült. A temetéseknél előírt ima igen jó hatással van, mindenkinek nagyon tetszik, s azt hiszem, hogy idővel ki fogja szorítani az ízetlen, tartalmatlan búcsúztatókat. Gondot fordítottam a vadházasság-, és polgári házasságban élők házassági ügyének rendezésére, s az elmúlt évben 4 párnál sikerült rendet teremteni. Sajnos oly sokan vannak, hogy azokat ellenőrizni nem lehet. '* Ld. 137. sz. jegyzet. 118 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
