Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
A lelkipásztori jelentések és forrásértékük változásai egyházmegyénkben
A lelkipásztori jelentések és forrásértékük változásai egyházmegyénkben gondos munkát végzett, pedig individuális egyházkormányzati stílusába nem illeszkedett a jogalkotás. A még 1924-ben nyomtatásba is megjelent paragrafushalmaz4 roppant rigorózus. Ez a gyakorlati kérdésekre mindig a legmegfelelőbb helyi megoldást kereső, és „papjai atyja”-ként aposztrofált püspök egyéniségétől meglehetősen idegennek tekinthető. E belső ellentmondás feloldására irányuló szándékot érzünk a zsinati dekrétum kiadásakor körlevélben megjelent rendelkezés mögött, melyben papjait részletes lelkipásztori beszámolók benyújtására szólította fel a püspök. Hangsúlyozta: „A jelentés célja nem a porhintés, hanem őszinte, igaz és bizalmas tárgyalás a főpásztorral az egész év lelkipásztori próbálkozásairól, azok eredményéről, az egyesületi,főleg a hitbuzgalmi életről. "Tartalmi támpontot keveset adott: „ [a jelentés |/é/.voro//Ví, hány férfi és hány nő nem végezte el húsvéti gyónását, referál a hívek közt tapasztalt tünetekről, a lelkipásztori munkát elősegítő és hátráltató körülményekről, beszámol az idegen gyóntató megjelenésének eredményéről, a házi pasztoráció tapasztalatairól. "5 A beérkező beszámolókat Prohászka Ottokár valóban bizalmasan kezelte. Csak elenyésző hányaduk— három év alatt mindössze 14 irat! — került iktatásra, és ezek sem kaptak az iktató könyvben levéltári számot (numerus archivi), ami arra utal, hogy a főpásztor magánál tartotta a jelentéseket. A levéltár egyházkormányzati anyagába vélhetően csak jóval a püspök halála után, az 1933-ban megkezdett levéltárrendezés során helyezte el az iratokat Kuthy István levéltáros. A bizalmas jelleget erősítette az is, hogy a püspök személyesen válaszolta meg a jelentéseket. A három esztendő alatt mindössze két, alapvetően semleges tartalmú iraton találhatjuk meg a főpásztori válasz idegen kéz által rögzített fogalmazványát. A válaszok döntő többsége azonban nem így született, hanem Prohászka saját maga írta meg, majd magánlevélként - azaz iktatatlanul és fogalmazat vagy másolat visszamaradása nélkül - postázta őket. Tartalmukat így a püspök legközelebbi aulai munkatársai sem ismerhették meg.6 A ma eredetiben ismert néhány püspöki válasz mind plébániai irattárakból került vissza a püspökségre.7 A jelentések készítését elrendelő körlevél előírása szerint a szövegekkel egyidejűleg kellett beküldeni a „szokásos conspectus tabellarist”, mely az egyházi anyakönyvi másodpéldányokat egészíti ki a polgári anyakönyvek adataival. A kereszteletlen gyermekek, a tisztán polgári házasságkötések és az egyházi szertartás nélküli temetések számáról nyerhető általuk kép. Az egyházmegyei zsinat 91 § 4. pontja értelmében ekkor kellett beküldeni az ekkor már hagyományosnak számító sajtójelentést. Ebben a pap a településre járatott újságokról és példányszámukról nyújtott tájékoztatást. Ezt a destruktívnak minősített liberális-szociáldemokrata sajtó elleni fellépésnek, illetve az azt megelőző adatgyűjtésnek tekinthetjük. Az adatok általában pontosak - a postamesterek szolgáltatják őket. Néhol azonban a postahivatal felsőbb utasításra hivatkozva megtagadta az információ kiadását. (57, 102, 164, 187b, 205a) Ezen túl valójában csak a főváros közelében fekvő, rikkancsok által is bejárt, vagy trafikkal rendelkező helyek (Budafok, Budakeszi, Csepel) esetén van mély bizonytalanság. Sajtó- és 4 Decreta Synodalia. Az 1924. június 24-től 26-ig Székesfehérvárott tartott székesfehérváregyházmegyei zsinaton hozott egyházmegyei törvények. Székesfehérvár, 1924.95 5 SzfVPL — Lit. Enc. 1924/IV. 6 Prohászka iratkezelésének sajátosságairól bővebben: Mózessy Gergely Adalékok Prohászka Ottokár egyházkormányzati munkásságának értékeléséhez. In: Mózessy Gergely szerk.: Prohászka Ottokár - püspök az emberért. Székesfehérvár-Budapest, 2006. 83-95. 7 SzfvPL - Prohászka Gyűjtemény - Levelek 1925.02.16. Preiner Istvánhoz; 1925.02.27. Poós Rezsőhöz. Mindkettőjükhöz írt hasonló reakciót 1926-os jelentésekre is. 1927-ből Kulcsár Józsefnek címzett sorai is fennmaradtak. 10 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
