Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Slimy Lajos megyés püspök nyilasfogságból való hazatérte után természetesen szeretett volna gyorsan képet alkotni az egyházmegye helyzetéről. Ezért - korábban közölt - 1945. évi első pásztorlevelében sürgette papjait, hogy terjesszenek be jelentést plébániájuk háborús sorsáról, állapotáról. A bizonytalan postaforgalom miatt azonban sok jelentés nem érkezett meg Székesfehérvárra, volt ahol a helyi viszonyok sem tették lehetővé annak elkészítését. Shvoypüspök ezért második (szintén korábban közölt) pásztorlevelében megismételte kérését. Egyes jelentésekből kitűnik, hogy a püspök munkatársai üzenetekkel, sürgetésekkel igyekeztek a késlekedőket jobb belátásra bírni. Természetesen egyes papok már a püspöki rendeletet megelőzően, öntevékenyen is igyekeztek beszámolnifőpásztoruknak a történtekről. Az egyes iratok a plébániák levéltári anyagába nyertek később besorolást. Az iratok külzetén általában a „ Tudomásul ”, „ Vidi ” (láttam) vagy a „ Pro usu ” (használatra) irodai feljegyzések kerültek. Előfordul ezenkívül az„ ívre bevezetendő ’’szöveg is, mely arra utal, hogy espereskerületenként felállított táblázatban próbálta az aula összefoglalni a pusztulás mértékét. Az összefoglaló ívek a levéltár No. 7346-os csomójában szám nélkül találhatóak meg. Ezek közlésétől technikai okokból eltekintettünk. Szintén nem tüntettük fel a külzetek feljegyzéseit, ha jelentősebben nem tértek el afent közöltektől. A beszámolók meglehetősen heterogének mind terjedelmi, mind formai, mind tartalmi szempontból. Van novellisztikus elbeszélés olyan helyről, amit kár alig ért; s van pár lakonikus mondatba sűrített megállapítás a teljes pusztulásról. Sajnos nem minden plébánia beszámolója készült el, jutott el a püspökségre, illetve maradt az utókorra. Érthető pl. Csepel-Belváros és Kálóz némasága, vagy Lovasberény késlekedése: e plébániák vezetőit ugyanis 1945 nyarán letartóztatták. Bizonyos beszámolók esetében feltételezhető, hogy azokat később tartalmuk, szókimondó voltuk miatt tüntették el a levéltárból. Hogy azt biztonsági okokból, mentve a menthetőt egyházi személyek, vagy épp terhelő adatokat keresve állambiztonsági alkalmazottak tették - jelenleg nem kideríthető. Lehetőség szerint a hiányzó plébánosi beszámolókat igyekeztünk más, a püspöki levéltárban megtalálható egykorú forrással pótolni. Ez azonban nem járt sikerrel Füle, Páty, Pázmánd és Sóskút esetében. A fellelhetőforrásokat a plébániák és lelkészségek egykori nevének ABC-rendjében közöljük. Aba Török Ferenc plébános jelentése, 1945. március 14. (SzfvPL No.4501 - 62/1945, gépelt) Kegyelmes Püspök Atyám! Január 28-án voltam bátor alkalmilag levélben beszámolni Püspök Atyámnak Kern Karcsi által szomorú megszállásunkról. Akkor talán még jót is írtam, mint pl. templomunk sértetlen állapotáról. Azt bittern, a jó Isten segít tovább is bennünket, és személyesen elmehetnék Fehérvárra, amit hőn óhajtok és igen nagy szükségem lenne rá, de sajnos helyzetünk súlyosbodott és most röviden Antal tanító úr útján, aki egy napra haza tudott jönni édesapjához, küldöm e siralmas beszámolómat abban a reményben, ha Isten engedi, és a németek itt lesznek, valahogy el tudok menni majd Székesfehérvárra. Kegyelmes Atyám! Jan. 21-től febr. 4-ig tartott a németek itt tartózkodása. Szt. Ágota napján bej öttek másodszor az oroszok márc. 12-ig. Szörnyű 5 hét volt ez, amit csak szóban tudok elmondani, így csak röviden. Decemberben is itt állt a front. Bárándon németek, Abán oroszok. Most pedig a második visszavonuláskor csak Felsősz[en]tivánra mentek a németek - és az oroszok a falu végén. Kimondhatatlan 5 hét minden tekintetben. Belövések, rablások, 95
