Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE ÉLÉN
zett, a hívek zöme a szabadban ázott, mert szakadt az eső. Betértem. Nagy lett a riadalom. A miséző Bergendy nem tudta elképzelni, hogy mi történhetett. Bejelentettem ott helyben, hogy templomot kell építeni. Budafokot, amelynek III. kerülete volt Kelenvölgy, okos szóval rávettük, hogy az addigi onnan szedett adó fejében építsen templomot a Kiss-házaspártól ajándékba kapott telken. Fel is építette Poós Rezső a templomot Weichinger építésszel, sajnos igen drágán. Istenem, micsoda öröm volt az, és milyen boldogok voltak a hívek, mikor a templomot felszenteltem! Baross Gábor-telep a maga emberségéből építette fel templomát Irsy László tervei szerint, amit később Lechner Ödön bővített ki, és szép modem tornyot épített reá. Magdics Imre betege lett a nagy munkának, agyvérzést kapott, s nem tud beszélni. Csaknem egy időben ezzel indult meg Albertfalván is a megoldás. Budafok filiája volt ez is, s a régi iskolának egy kis szobájában volt az Oltáriszentség és vasárnap a szentmise. Nagyon buzgó, hithű társaságot találtam itt. Nagyon hasonlított az én kedves regnumi plébániámhoz. Itt is külön bérmáltam, s a bérmálás utáni ebédnél kimondottuk, hogy templomot kell építeni. Előbb a plébánia épült fel Weichinger építész tervei szerint: nagyon drága és elég szűk épület lett. Végre hosszas tanakodás és tárgyalás után az egyházközség megkapta a gazdag Thék Ede asztalos örökségét, és egy modem, gyönyörű templomot épített Lechner Ödön tervei szerint, amivel jóvátette hibáját. Az építtető plébános Doroszlai Béla volt. Pusztaszabolcson egy kis barakkban volt a szentmise, amit a MÁV vezetősége adott át, mikor még csak kis javítóműhelye volt ott. Paróczay Sándor dr., és Graffi Ferenc elnök a Foud Springer uradalom segítségével egy gyönyörű, tágas, modem templomot építettek az országút kellős közepére, melléje Paróczay egy takaros kis plébániát épített, s így ez a filia is tető alá került. Azóta az egyházközség legalább háromszor akkora lett. Legérdekesebb volt a Csepel II.66 plébánia megalakítása. Markó Gyula plébános itt is az óvodában kezdte meg a szentmiséket. Azután vett egy harangot, azt ünnepélyesen felszenteltem. Éppen prédikáltam a szabadban, mikor egy század katona vonult arra. A századot vezető tiszt „Jobbra át!”-ot vezényelt, én elhallgattam, és a kis század kemény dísz-lépésben vonult el előttünk. Ez nagyon tetszett a népnek. Egész nap húzták a harangot. Egy párezer forint összejött ebből. Rövidesen felépítette Irsy László a templomot, amely nem pusztaszabolcsi... Hiába: olcsó húsnak híg a leve. A vasbeton templom plump, nem alkalmas bensőséges áhítatra. De ennek a templomnak a szentelésénél történt valami, amit meg kell örökíteni. Eljött a gyár dalárdája és beköszöntőül elénekelte szépen, áhítatosan Beethoventől a „Dicsőít Téged, nagy égi Teremtő”-t. Utána szokás szerint hozzáláttunk a gyóntatáshoz. Én csak férfiakat gyóntattam. Beállít hozzám egy hórihorgas ember, s röviden bevallja, hogy ő nem gyónni jött. Csak azért jött be, mert 66 Ma Csepel-Jézus Szíve templomként emlegetik inkább. 57
