Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
ÉLETRAJZI ADATTÁR
KISS ISTVÁN (1914, Kapuvár - ) Szentelték: Székesfehérvár, 1941. Káplánévei után lelkész Baracskén 1946-tól, adminisztrátor Soponyán 1949-től. Mórra 1958-ban, Felcsútra 1962-ben, Bicskére 1977-ben kerül. Betegszabadságra megy 1987-ben, Nyugállományba 1989-ben, de később is kisegít Bicskén ill. Pestújhelyen. Címzetes kanonoki kitüntetést kap 1986-ban. KISTELEKI ANTAL (1912, Székesfehérvár - 1980, Székesfehérvár) Szentelték: Székesfehérvár, 1936. Szabadbattyáni és sárkeresztúri káplánévek után 1940-től Sárszentágota lelkésze, 1941-től a székesegyház káplánja, 1943-tól Székesfehérvár-Öreghegy lelkésze, majd Zámolyt, később Székesfehérvár-Felsővárost adminisztrálja. 1957-től itt plébános. Címzetes préposti méltóságot kapott. KISTELEKI ISTVÁN (1875, Székesfehérvár - 1962, Székesfehérvár) Szentelték: 1898-ban. Kápláni évei után rendkívül fiatalon, 35 évesen lett a székesegyház plébánosa. Hivatalos nyugdíjazására 1955-ben került sor, de már 1950-től vicarius oeconomusként a tényleges ügyintézést Kisberk Imre végezte a plébánián. A segédpüspök eltávolításakor azonban 1951- ben rövid időre reaktiválta magát. 1929-től címzetes, 1939-től valóságos kanonok és címzetes apát. KLAUCZ GYÖRGY (1860, Karád - 1933, Székesfehérvár) Szentelték: 1884. Kápláni és hitoktatói évek után 1890-től püspöki aulában dolgozik: volt szertartó, jegyző, 1901-1907 közt irodaigazgató. Szemináriumi tanár, 1907-12 közt rektor is. Pápai titkos kamarási cimet nyert 1900-ban. 1907-től kanonok, 1926-ban nagyprépost lett. 1921-től címzetes apát. Shvoy Lajos székfoglalása előtt káptalani helynök. KOBLINGER LÁSZLÓ (1903, Budapest - 1976, Székesfehérvár) Szentelték: Esztergom, 1927. Kápláni évei után 1931-től Szigetújfalu, 1938-tól Csepel II., 1943-tól Fehérvárcsurgó. 1946-ban Pilisborosjenőre, 1959-ben Nagykarácsonyra, 1964-ben Előszállásra kerül plébánosnak, 1970-ben innen megy nyugdíjba. KOSA FERENC (1911, Budapest - 1999, Székesfehérvár) Szentelték: Székesfehérvár, 1935. Ráckevén töltött két kápláni év után tanulmányi szabadságon: középiskolai ének- és zenetanár, elvégzi a Liszt Ferenc Zeneakadémia egyházzenei szakát, Rómában is tanul. 1941-től székesegyházi karnagy, majd egyházmegyei zeneigazgató nyugdíjazásáig, 1996-ig. Közben a székesfehérvári leánynevelő intézet lelkésze, a Székesfehérvár-Belvárosi plébánia káplánja majd, kisegítő lelkésze. Egyházmegyei Kántorképző Tanfolyam megszervezője és igazgatója 1994-ig. Az OMCE tagja, két ízben központi igazgatója is. Az Országos Nyári Kántortanfolyamok egyik szervezője 1962-1974 között. 1950-ben pápai kamarássá, 1983- ban címzetes kanonokká nevezték ki. KOVÁCS GÉZA (1910, Balassagyarmat - 1968, Budakeszi) Szentelték: Székesfehérvár, 1933. A második világháború végéig változatos pályaképe: Polgárdiban és Székesfehérváron káplánkodik, hitoktató, de kórházi és szanatóriumi lelkész is. 1946-52 közt Alsószentiván lelkésze, innen Vérteskozmára, majd Cecére száműzeti az ÁEH. 1954-től nyugdíjazásáig (1967) kisegítő lelkész Alapon. KOVÁCS JÁNOS (1878, Kóny - 1963, Budapest) Szentelték: 1903. Káplánévei után 1908- 22 közt a fehérvári Szent Imre konviktus prefektusa, mellette hitoktatóként működik. 1929- ben kamarási, 1948-ban prelátusi címet nyert. KOVÁCS JENŐ (1912, Balassagyarmat - 1970, Budakeszi) Szentelték: Székesfehérvár, 1935. Váli és nagytétényi káplánkodás után 1938-tól Pilisvörösvár-Bányatelep lelkésze és hitoktatója, 1943-tól nyugdíjazásáig (1967) Alap plébánosa. KŐ FERENC BERTALAN O.Cist. (1923, Székesfehérvár - 2000, Székesfehérvár) Szentelték: Zirc, 1946. A ciszterci rendben 1950-ig. Egyházmegyésként káplánkodott Székesfehérvár-Nagyboldogasszony templomban, Törökbálinton, Székesfehérvár-Felső városban, Székesfehérvár-Vasútvidéken, Piliscsabán, Nagyhörcsökön, Adonyban, Bodajkon. 1965-68 közt lelkész Kőszárhegyen, majd ismét csak káplán Előszálláson. 1969-től Füle, 1981-től Székesfehérvár-Almássy-telep plébánosa. 165
