Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE ÉLÉN
nélkül előkerült az Egyházmegye minden problémája. Nagyon sok nehéz dolgot sikerült megoldani ezzel az esperesi karral, mely a helyzet magaslatán állott és a párját ritkította. így észrevétlenül kialakult egy közvetlen, meleg tónus az esperesek és a papság, a püspök és papjai között. A közös munkák, a közös gondok, a közös örömök és eredmények, sikerek és sikertelenségek családias hangot teremtettek az Egyházmegyében, amely a teljes összhangnak, a közösen végzett munkának és eredményeknek volt a természetes velejárója. Ebből a szellemből fakadt azután az 1934. évi Egyházmegyei Zsinat, amelynek dekrétumaiban ez a szellem nyert rögzítést. A zsinat igen ünnepélyes és felemelő volt, az előírásokat pontosan és lelkiismeretesen betartottuk. 1944-ben meg akartuk ismételni, az előmunkálatokat elő is készítettük, de a háború mindent megakasztott. Ebben az időben még csak két föesperes és 13 kerületi esperes volt az Egyházmegyében. Később 1949-ben 4 föesperesi és 22 esperesi kerületre osztottuk az Egyházmegyét a sok új plébánia miatt. Az új beosztás Potyondy Imre nagyprépost úr munkája. Igen jól sikerült, bevált. Eleinte az új esperesek is nagyon jók voltak, és a régi családias, közvetlen szellemet átvették - meg is tartották az új aeráig. Voltaképpen rajtuk keresztül kormányoztam az Egyházmegyét, és nélkülük vajmi keveset tudtam volna elérni. Nagy hálával gondolok rájuk. A jó Isten áldja őket a sok áldozatért, amit hoztak. A megye Meg kell emlékeznem itt a Fejérmegyei Törvényhatóságról és az ott végzett munkáról, mert az nagyon tanulságos és érdekes. Mikor megjelentem a törvényhatósági ülésen, érdekes képet láttam. Széchenyi Viktor gróf főispán erélyes és határozott ember volt, meglátszott rajta a huszártiszt. De - ahogy nekem mondták - liberális volt, pedig gyakorló katolikus életet élt, és Sárpentelén, ahol a birtoka volt, nagyon kedves kis templomot tartott fenn, mint annak kegyura. Én éppen az alispán-választásnál kerültem a gyűlésre, s a papság - elsősorban Csöngedy adonyi plébános - nem támogatta a kormány jelöltjét, Havranek Józsefet, aki katolikus volt ugyan, de tutyi-mutyi ember volt, s a katolikus szempontokkal nem törődött. Ezzel a választással az én helyzetem is elromlott. A főispán többször próbált kapacitálni, de nem kerülhettem szembe papságommal. Ezt meg is mondtam neki. így jóban voltunk, nem egyszer volt nálam ebéden évente, én is nála, de nem tudtunk összemelegedni. Ő váltig azt hangoztatta, hogy nem jól, túl sötéten látjuk a helyzetet. Pedig a valóságban egy protestáns klikk irányította a háttérből az egész megyegyűlést: Szűcs Gedeon, a megyei főügyész; Péter, a pénzügyek vezetője és Halász Géza - három öntudatos, elfogult és 72
