Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Radnóti Klára: Zenei matinék a Nemzeti Múzeumban
(Op. 115), s több kortárs szerző művét is. Weiner Leó 2. számú op. 24. divertimento)án túl több Kodály-mű, a svájci zeneszerző és karmester Othmar Schoeck (1886-1957) dalai hangzottak fel, s Bartók román táncai is műsorra kerültek - jó lenne tudni, hogy vajon melyik verzió hangzott el, az 1915-ben zongorára komponált mű, vagy a későbbi zenekari átirat, esetleg Székely Zoltán 1925-ös hegedű-zongora átirata. Az informatív műsorismertetőkön többször azt is feltüntetik, melyik cég zongoráját használják a fellépő művészek (tehát a múzeumnak akkor sem volt használható hangversenyzongorája) -1939. november 12-én a MUSICA hangversenyzongorát a MUSICA cég kölcsönözte (VII. Erzsébet körút 43.) - azaz a continuo zongorán szólalt meg Kosa György keze alatt, csakúgy, mint 1940-ben. 1943. november 14-én a Blüthner-féle hangversenyzongorákat Ehall Vilmos cége szállította (Bach C-dúr zongoraversenyét Szegedi Ernő és Sz. Vásárhelyi Magda adta elő), december 5-én pedig Stweinway-zongorán játszott Faragó György.4 A kölcsönző cégek jó reklámnak tartották a múzeumi koncerteket - milyen kár, hogy ma ez már nem jellemző! Viszont az is kiderül ebből, hogy 1940 táján még zongorát használtak olyan esetekben is, ahol ma egyértelműen csembalót alkalmaznánk. Ebben az időszakban a korhűség még mást jelentett, mint az 1960-as évektől kezdve, amikor is - nem kis részben a Nemzeti Múzeum, konkrétabban a múzeum Hangszergyűjteménye kezelőjének, Gábry Györgynek (1927-1998)47 48 49 50 a kezdeményezésére - régi zenét régi, illetve kópia hangszereken kezdenek előadni, s ezzel egy merőben új hangzásvilágot alakítanak ki.4 ’ A koncertek tehát az 1938-as évtől kezdve nagy sikerrel, telt ház előtt folytak. Jegyet lehetett vermi a koncert előtt a múzeumbem, illetve elővételben a Rózsavölgyi és Társa hangversenyjegypénztárnál (IV. Szervita tér 5.). Ezen túl bérletet is lehetett váltani egy egész évadra. A következő évad bérleti felhívását az aktuális sorozat utolsó koncertjének a szórólapján tették közzé. A bérletigényt vagy postán lehetett beküldeni a múzeumba, vagy személyesen átadni a jegykezelő altisztnek. Hogy milyen nagy volt az érdeklődés, kiderül például a Magyar Nemzeti Múzeum Barátainak Egyesülete 1943. évi beszámolójából is: eszerint 1942-ben 179 bérlet, 1943-ban 200 bérlet kelt el a sorozatokra. Ezek szerint majd minden helyet előre eladtak, a koncertek teltházasak voltak. Bár a szépen kidolgozott, vidéki városokat célzó sorozattervek nem valósulhattak meg, azért legalább egy veretes műsorral a Székelyföldi Művészeti Év (1943. szeptember-1944. június) keretén belül Kresz Géza kamarazenekara bemutatkozhatott Marosvásárhelyen a Közművelődés Házában (1944. március 14.), Székelyudvarhelyen (március 16.), Csíkszeredán (március 17.) és Sepsiszentgyörgyön (március 18.) is. A részletes műsorfüzetben a zenei formáció méltatásakor kitérnek a múzeumi matinékra is: „Kresz Géza kamara- zenekara 1937-ben alakult. Hat évad óta tölt be fontos kultúrmissziót a Nemzeti Múzeum dísztermében tartott hangversenyeivel, amelyeken közönséget nevel főleg a korai barokk mesterek művészetének népszerűsítésével. E hangversenyeken azok a művek szólalnak meg, amelyek kamarajellegüknél fogva általában hiányoznak a szimfonikus zenekarok 47 A koncertek összegyűjtött programjai - Páricsy Zoltán gyűjteményében. 48 Fontana Gát Eszter: Gábry György emlékére (1927. április 23.-1998. július 4.). Magyar Zene 39. (2001) l.sz. 109-110. 49 1. erről kicsit bővebben: Radnóti K. A Hangszergyűjtemény i. m. 438. 50 MNM KAD Főigazgatósági Iratok 7/1943. 85
