Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: „Egy ember, aki maga csinálta meg a síremlékét...". Hieronymi Károly temetése a Nemzeti Múzeumból

D e b r e c z e n i - D r o p p á n Béla „EGY EMBER, AKI MAGA CSINÁLTA MEG A SÍREMLÉKÉT..." HIERONYMI KÁROLY TEMETÉSE A NEMZETI MÚZEUMBÓL A Magyar Nemzeti Múzeum épülete már felépülésekor szimbólummá vált: a közös nemzeti történelem tárháza, bemutató helye, 1848-tól több ízben, majd a kiegyezéstől folyamato­san az országgyűlés egyik háza, és 1861 és 1944 között pedig kegyeleti hellyé, egy olyan kiemelt nemzeti közösségi térré lett, ahol az ország méltó módon búcsúztatja nagy halot- tait. Az egyetlen olyan hely volt a modernkori Magyarország történetében, ahol nemzeti gyásztérről beszélhetünk. Ugyanis máshol is voltak kiemelkedő temetések a 19-20. század folyamán, de sehol sem alakult ki hosszabb időre ez az országos kegyeleti funkció. Ahhoz, hogy ez így legyen, persze először ki kellett alakulnia a tradíciónak, majd nem szabadott megszakadnia. Dósa Elek 1868. évi temetése után hosszú szünet következett, Batthyány Lajost és Deák Ferencet sem a Nemzeti Múzeumból kísérték utolsó útjára, bár előbbi temetését eredetileg onnan tervezték. Mégsem szakadt meg a sor, mert Kossuth Lajost a múzeum kör alakú előcsarnokában ravatalozták fel, és egy évtized múlva Jókai Mórtól is a nemzet múzeumában búcsúztak. A következő Mikszáth Kálmán lehetett volna 1910-ben, de Deákhoz hasonlóan őt is az Akadémia palotájából temették. Nem egészen egy év múlva azonban újra ácsolhatták a katafalkot azon a helyen, ahol fél évszázaddal korábban első­ként két nagyformátumú képviselőjének, Palóczy Lászlónak, majd Teleki László grófnak adta meg a magyar országgyűlés a végtisztességet. Amint akkor korszakos jelentőségű politikusokat, úgy 1911-ben is egy nagy korszak, a dualizmus egyik vezető alakját gyászol­ták Hieronymi Károlyban. - De ki is volt ő, akit halálakor Széchenyi Istvánhoz és Baross Gáborhoz hasonlítottak, akit Kossuthhoz és Jókaihoz hasonló temetéssel tiszteltek meg? Gazdag életpálya Hieronymi Károlyt nem akármilyen pálya érdemesítette arra, hogy a nemzet nagy halott­jaként tekintsenek rá. 1836. október 1-én született Budán. Édesapja, Hieronymi Ottó Ferenc (1796-1850) kora elismert térképésze, mérnöke, vízügyi, majd vasúti szakembere volt, aki tudásával a szabadságharc kormányát is szolgálta, ami miatt Világos után fogságot szen­vedett. Bár rövid idő után, még 1849 folyamán kiengedték, a börtönviszonyok annyira 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom