Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
III. MŰHELY - Radnóti Klára: A Kossuth-emigráció emlékházai - Sumen és Kütahya
mények más emlékei is helyet kaptak falra szerelt vitrinekben (kokárda, emlékpoharak, '48-as pénzek, szablya, stb.). (5. kép) A hadi eseményeket falitérképeken, részletesebben pedig számítógépes térképvázlatokkal lehet nyomon követni. Az európai forradalmi hullámtól lendületet nyerő magyar forradalom és szabadságküzdelem azonban gyorsan magára maradt, 1849 augusztusában már a megtorlás következett. Ez már a következő szoba témája - a hagyomány szerint Kossuth itt élt 1849-50 telén. Itt egy kis enteriőrrel Kossuth lakását idézzük fel, személyes apróságokkal (biedermeier tintatartó, bögre, tubákos szelence, pipa, fényképek szattyánbőr keretben, stb.), a tablók az emigránsok Sumenbe érkezését, fogadtatását mutatják be. Itt látható a magyar menekültek névsora, ami a renegátok nevét már nem tartalmazza, a Csorba című kézzel írott szórakoztató lap, ami gyakran gúnyolta az emigráció széthúzását és Kossuth túlságosan is merész politikai terveit, és itt utalunk röviden a magyar menekültek bulgáriai hatására. Az itt töltött idő a megpróbáltatások és az útkeresés nehéz időszaka volt a bujdosók számára, ugyanakkor megjelenésük, viselkedésük, szokásaik, eszméik nagy hatással voltak a török fennhatóság alatt élő bolgár lakosságra, akikre egyre inkább hatott a nyugati kultúra. Terjedni kezdett az európai mintájú ruha viselete, befogadókra talált a modem európai zene - az első klasszikus zenét játszó bolgár zenekart Sáfrány Mihály szabólegény, műkedvelő muzsikus alapította 1850 májusában - és a színházművészet. Divatba jöttek a kirándulások, megjelent a kaszinó, a biliárd. Fellendült a kereskedelem, fejlődött a húsfeldolgozás - meghonosodott a korábban tiltott disznóvágás, a kolbászkészítés -, a sörfőzés, a kocsigyártás. A magyarokhoz kapcsolódik az első gőzmalom felépítése és beüzemelése is. Ezzel párhuzamosan Sumen a bolgár kultúra és a formálódó nemzeti öntudat központjává vált, a Kossuth-emigráció mintegy katalizátora lett a bolgár nemzeti megújhodásnak. A következő helyiségbe vezető folyosón azt a Sument villantjuk fel, amelyet a menekültek is ismerhettek. Fotókon azokat az épületeket mutatjuk be, amelyek között az emigránsok éltek: az örmény templomot, ahol karácsonykor összegyűltek, a keleti országokra oly jellemző fedett bazár épületét, az óratornyot, a városi kutat, stb. Az utolsó szobában Kossuth emigrációjának következő állomásai, Kütahya, majd az angliai és amerikai körút, végül Turin kerülnek sorra. Utalunk még röviden a Kossuth-kultusz- ra is - természetesen ez is inkább digitális formában látható: egy válogatás a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Kossuth-ereklyékből, Kossuth-emlékhelyek, Kossuth- szobor-avatások képei. Mindezt zenei aláfestéssel is lehet tanulmányozni: a látogató belehallgathat a „cigány Orpheuszként" emlegetett Bihari János verbunkosaiba, a korszakra jellemző „klavír" hangján szólalnak meg a 19. század első felének népszerű magyar nótái, archív felvételekről hallgatható meg a Rákóczi-induló, a Kossuth-nóta, Egressy Béni Klapka-indulója, stb. A zenei összeállításhoz ismertető szövegek is tartoznak, hogy az érdeklődő a dallamokon túl a komponistáról, az elhangzó dalok szövegéről, az előadóról is ismereteket szerezhessen, eligazodhasson a korszak magyar zenei életében. Ugyanitt asztali és fali tárlókban Kossuth mozgalmas életének, a magyar forradalomnak és szabadságharcnak fontosabb eseményeit megörökítő emlékérmeket, illetve az úgynevezett Kossuth-dollárokat - Kossuth amerikai útjának emlékeit - is látni. A tavaszi felmérés és a kiállítás felépítése közti időben a bolgár múzeum - számunkra meglepetésként - egy Kossuth Lajost formázó bábut helyezett el a kiállításban, amit pályázati pénzből egy helyi művésszel készíttettek el. Hogy a bábu feje mennyire 296
