Folia Historica 32. (Budapest, 2017)
II. KÖZLEMÉNYEK - Gál Vilmos: A lövészárkok művészete. Első világháborús frontemlékek a Magyar Nemzeti Múzeum Egyedi Tárgyak Gyűjteményében
A legjellemzőbb ebből a szempontból egy, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött kupa, amelyen rátét-rózsadísz, kupafedél, fogantyú és vezetőgyűrű dísz is látható, egyéb díszítés nélkül. (Lásd: műtárgykatalógus 15. tétel.) Lőszerhüvely vázák, egyéb lőszerhüvely emléktárgyak A fronton gyártott emlékek közül talán a különféle lőszerhüvelyekből, lőszeralkatrészekből készült tárgyak a legelterjedtebbek, legszimbolikusabbak. Ezek feliratai, díszítésük és azok minősége nagyon eltérő lehet, ám nagyobb számban ismerünk magas színvonalú, szinte művészi munkákat. A feliratok tömörek, stílusukban, mondanivalójukban megegyeznek a fafaragásokon található szövegekkel. A Magyar Nemzeti Múzeum Egyedi Tárgyak Gyűjteménye összesen 16 darab lőszerhüvely vázát, egy kupát, két darálót, két hamu- és gyufatartót, valamint egy gyertyatartót őriz. (Lásd a katalógusban 1-19. tételszámon.) A lövedékek és a katonák kapcsolatáról, lélektanáról talán a legérzékletesebben Kéri Adám magángyűjtő emlékezett meg Lövedékek című katalógusának előszavában: „az 1880-as évekre kialakult a mai értelemben is használatos egyesített lőszer, a töltény, amely magában foglalja a gyújtást, a lőport, a golyót, a fojtást, részt vesz a csőfar zárásában, a dugaszolásban, lehetővé teszi a nagyfokú tüzelési sebességet s a golyó mozgási energiájának maximális kihasználását. [...] Amint létrejött a korszerű lőszer, a fémhüvelyű töltény [...] a hadsereg katonái egy olyan nyersanyaghoz jutottak, melynek feldolgozásával sajátos művészetüket kialakították. [...] a legveszélyesebb tárgy, a lőszer volt a nyersanyag. Talán a töltényt kellett leginkább megszelídíteni. A töltény totálisan személytelenített, az ipari tömegtermeléssel létrehozott, szabványosított, [...] tökéletes gyilkoló eszköz. [...] A „művésznek" a tölténnyel szemben még van egy esélye. Ha életben marad, személyessé teheti, haza viheti. [...] Személyessé kellett tenni, el kellett rontani. A katonák ezt megtették a harctéren, hadifogságban..."42 43 Az Érdekes Újságban több különleges frontemlékről jelent meg tudósítás: „Virágh Pál főfegyvermester készítette hadianyagokból ezt az érdekes és szép tintatartót és ezredese, Szavits ezredes, által felajánlotta háborús emlékképpen báró Hazai Samu honvédelmi miniszternek. A tulipánszerű paizsok derékszijcsattokból valók. A középen lévő sas egy német sisakból, a tintatartók fedője porosz sisakból, az egész holmi váza srapnellhüvelyből, a tolltartórész orosz töltényekből és puskatisztitó vesszőkből készült. A tollszár orosz szurony hegyéből, a levélnyomó pedig srapnellhüvelyből és orosz puskarészből való."1 Lévai Jenő Éhség, árulás, Przemysl című regényében így írt a lőszer-emléktárgyak készítéséről: „Az öngyújtókat nagy számmal készítették orosz kézifegyver lövedékének hüvelyéből. [...] a városban ügyes vegyészek berendezkedtek és gyufagyárakat alapítottak [...] Hogy azután játékkártyáktól vitézségi érmekig mi minden egyéb is készült, az már szinte elmondhatatlan. [...] A város látszólagosan békés, nyugodt életéhez hozzátartozott a képzőművészetek, iparművészetek kifejlődése is. A katonák 42 Kéri Ádám: Előszó helyett. In: Uő: Lövedékek. Bp., 1993. [3-5.] [4-5.] 43 Hadi-tintatartó. Az Érdekes Újság 3. (1915) 17. sz. április 25.17. 246
