Folia Historica 31. (Budapest, 2016)

I. KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES T. NÉMETH ANNAMÁRIÁT - Kolba Judit: A megújult Gyöngyösi Kincstár

hogy az Oltáriszentségnek nincs ünnepe az egyházi évben. Julian­na továbbította álmát IV. Orbán pápának, aki rövidesen elrendelte, hogy nagy fényességgel ünnepel­jék meg az Űrnapját. Természete­sen ehhez az ünnephez egy méltó, reprezentatív liturgikus tárgyat kellett alkotni az Oltáriszentség számára, így automatikusan adó­dott a század legpompásabb épít­ményének, a gótikus székesegy­háznak másolása. A tornyokkal, fiálékkal, öntött szobrocskákkal, a szekrényke közepén a szentostya tartására szolgáló, félhold alakú lunulával díszített gótikus úrmu­tató alakja fennmaradt egészen a 17. század végéig. Ebből a nagyon díszes formából, a sok apró részlet sérülékenysége miatt kevés maradt meg. Ezeknek egyik legcsodálato­sabb emléke a Gyöngyösi Kincstár úrmutatója. (4. kép) A nagy gótikus úrmutató újabb talányt jelent. Ezt a 15. század végi remeket ugyanis nem tudjuk, hol készítették. További sorsára az 1633-ban Gyöngyösre költözött jezsuiták jelenléte adhat magyarázatot. Mivel a nagyszombati rendház felügyelete ekkor már kimutatható a város­ban, lehet, hogy nagyszombati ötvösművei van dolgunk. Az tény, hogy az úrmutató alját a 17. század közepén egy nagyszombati ötvös már javította, aki az összevont IS mester­jegyet ütötte az úrmutató talpába. A négykaréjos talp viszonylag alacsony, felső része fo­kozatosan keskenyedő gótikus torony támpillérekkel körülvett formában. Az ostyatartó szekrény körül szentek kicsi öntött szobrai: Szt. Péter, Szt. Pál, Szt. Borbála, Szt. Dorottya, Szt. Katalin és Szt. Erzsébet. Felső harmadában holdsarlón álló Szűz Mária díszíti a felü­letet. Az úrmutatók történetében nagy változást hozott a barokk kor: az ötvösművek köz­ponti helye a többnyire kerek kis ostyaszekrény, benne a szentostya tartására szolgáló lunulával. A szekrényke mögé kerek vagy ovális lemez az úgynevezett sugárkoszorú került, melyre kagylók, növényi díszek között szentek, angyalok öntött szobrait forrasz­tották, legfelül általában a Szentháromság alakjaival. Szára és a talpa nagyjából azonos lett a kelyhek díszítésével. A Kincstár másik legizgalmasabb úrmutatója a 17. század 2. feléhez köthető remek­mű. (5. kép) Ennek különlegessége a felül álló, adományt nyújtó Szt. Erzsébet-szobor, 6. kép Ereklyetartó részlete, 1780 körül (Fotó: Kövesdi Róka Lajos) 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom