Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Patay Pál: Harangok mentése a múzeumba ágyúvá válásuk elől
Minthogy ezeket az eredeti helyükre visszajuttatni nem volt érdemes, illetve lehetséges, igen helytálló és ugyancsak elismeréssel nyugtázandó Varjú Elemér azon javaslata, hogy ezeket a MNM örök letétként őrizze meg. Minthogy a Hadügyminisztérium a javaslatot elfogadta, látszólag megmenekültek a műbecsű harangok. Csakhogy a mentesítési eljárás - mai szemmel nézve - igen vontatottan haladt. És ebben - ugyancsak véleményünk szerint - Varjúnak is nagy része volt. Hiába rendelkezett még 1916 decemberében a Hadügyminisztérium, hiába jelölte ki a VKM egy hónapra rá a felülvizsgáló bizottság tagjait, Varjú nemhogy sürgette volna, hanem csak várta a Budapesti Katonai Parancsnokságtól a szemle időpontjának kitűzését. Végre négy hónappal később történt meg az első szemle. Közben pedig Csepelen és Nagytétényben egyre-másra törték össze és olvasztották be a harangokat. A második - egyben utolsó - szemlére újabb egy évet vártak. A mentesített harangok átvétele is késedelmesen történt. Addig pedig a Lossinszky gyárban - amely egyébként sem tanúsított megértő magatartást - mentesített harangokat is összetörtek. Utólag maga Varjú is elismerte, hogy „aránytalanul kis számban" választottak ki „műtörténeti becsű harangokat". s Ezt részben annak tulajdonította - amint azt a Kovács Mihálynak írt újabb (okt. 24.) levelében említette - hogy a katonai hatóságok kevésbé voltak elnézőek, mint például Horvátországban, ahol 70 harang került be a zágrábi múzeumba. Méghozzá csak 8 megyéből és nem 64-ből! Ugyanakkor a műbecsű harangok tömeges pusztulásáért részben a lelkészeket tette felelőssé, minthogy „akár hány helyen odaadták a legbecsesebb régi harangot s megtartották a cifra és értéktelen újat"."' Ezzel szemben az a benyomásunk, hogy Varjú kötelességből ugyan teljesítette a feladatát, de nem igen tartotta számon a mentesítendő és a mentesített harangok sorsát. Különben nem írhatta volna háromszor különbözőképpen a múzeumba szállított haragok számát, akárcsak azt, hogy 1918 májusában Csepelről 14 harang jutott a múzeumba, holott a szállítási jegyzékeken csak 11 szerepel. Mindezek ellenére száz év elmúltával pozitívan kell értékelnünk, hogy annak idején illetékes személyek gondoskodásából a magyar ipartörténet több nem mindennapi értékes emléke elkerülte a megsemmisülést. Ez tette lehetővé, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum tárgyak révén ismertetheti a magyarországi harangöntés középkori emlékeit, amelyek egyébként templomok tornyában rejtve vannak az emberek szeme elől. DIE RETTUNG INS MUSEUM VON GLOCKEN VOR DER GESCHÜTZWERDUNG Zusammenfassung Im Laufe des Ersten Weltkrieges hatte die Österreichisch-U ngarische Monarchie großen Bedarf an Kupfer, das ein wichtiges Kriegsmaterial war. Um dieses zu ersetzen, wurde im August 1916 mit der Requirierung von Glocken begonnen. Pro Kirchenge- 58 59 58 Rin 279/918. 59 Rin 233/918. 152
