Folia Historica 30. (Budapest, 2015)
II. KÖZLEMÉNYEK - Patay Pál: Harangok mentése a múzeumba ágyúvá válásuk elől
A fenti intézkedést nem hajtották végre. így nem tudjuk, hogy összesen hány harangot szállítottak a Múzeumba. Az 1917. évi szemléken 17 harangot vettek számba, 1918-ban 34-et (22+12), összesen tehát 51-et. Ennyit említ Varjú egy szeptember 15-én Kovács Mihály jászfelsőszentgyörgyi plébánosnak írt levélben is.33 Viszont a három nappal később a Hadügyminisztériumnak küldött beadványában csak 49-et. Később (dec.16.) meg azt írta, „az összes ... egy ... kivételével". Bizonylat 32 harang beszállításáról van: Csepelről 11, Nagytétényből előbb 4, majd 17, de Csepelen is 12 várta a szállítást. Ha utóbbiak mind be is érkeztek, akkor is csak 44 harangról van szó. De mi történt az 1917-ben mentesített 17 harang közül a - Gyáli útról, vagy Csepelről - be nem szállított 2-vel? Úgyszintén az 1918-ban Nagytétényben kiválasztott 22 közül 5-tel, ugyanis augusztus 28-án csak 17 érkezett a Múzeumba? Budapest 1944-45. évi ostroma során abban a raktárban, amelyikben a harangokat őrizték, január 28-án belövés következtében tűz támadt. Ebben számos harang megolvadt és elpusztult. Köztük az 1918-ban beszállítottakból legkevesebb 18, lehet azonban akár 23 is. A tüzet ugyanis 26 Csepelről, illetve Nagytétényből beszállított élte túl, mégpedig az 1955. évi revízió során számba vett 24 leltározatlan, a fentebb említett, 31/1918 leltári számú perkupái és a 69/1929 szám alatt leltározott szentábrahámi harang, amely utóbbit a Múzeum megváltott az egyháztól. Közülük 10 beazonosítható volt egy- egy, az 1917. évi jegyzékben felsorolt haranggal, 4 pedig az 1918-ban Nagytétényben összeírottakkal.3 Korábbi publikációk alapján 4-nek a származási helyét is meg lehetett határozni. Arról, hogy a két vüágháború között csak egyet is visszajuttattak volna az eredeti egyházának, nincs tudomásunk. Az 1955-ben meglévő 26 harangot a szerző részletesen ismertette a MNM haranggyűjteményét publikáló tanulmányában,36 valamint - a kacvini és köszvényesi kivételével - a régi magyar harangok corpusában, feliratuk másolatával és fényképükkel.37 Őszinte elismeréssel tartozunk azoknak a személyeknek, hivataloknak, intézményeknek, akik, illetve amelyek kijárták, hogy a cs. és kir. Hadügyminisztérium nemcsak az 1700 előtt öntött harangok rekvirálását állította le, hanem hozzájárult a már gyűjtőhelyekre beszállított „műbecsű harangok" beolvasztás előli mentesítéséhez is. Ezzel lehetővé tette, hogy a magyar kultúr- és ipartörténet számos műtárgya idő előtt ne pusztuljon el. A bécsi minisztériumban azonban nem számoltak azzal, hogy a begyűjtött harangok jelentős része a toronyból történő leemelése - ledobása - következtében megsérült és így már az eredeti rendeltetésének nem felel meg. De azzal sem törődtek, hogy hiába ütöttek a harang testébe sorszámot, nem jegyezték fel a harang melyik egyházé volt. 53 Rln 233/918. 54 Az 1., 5-6., 8-10., 13-15. és 17. számúak. 55 Az 1., 6., 17. és 22. számúak, de lehetséges, hogy a 21. számú is. 56 Patay Pál: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye I. Folia Historica 5. (1977) 43-77.; Uő: A Magyar Nemzeti Múzeum haranggyűjteménye II. Folia Historica 6. (1978) 39-51. 57 Patay P. Corpus campanarum i. m. 151
