Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: A fotográfia a reprodukció korában. Szempontok az 1850-60-as évek nyomtatott képeinek forráskritikájához
A Nefelejts Zrínyi esküje című műlapja azért késett, mert Rohn csak „egy művész sok elfoglaltatással",69 „segítő társak nélkül, kik a kőrajzban - fájdalom, nálunk oly ritkák"70 - magyarázkodott a kiadó. Jókai Mór visszaemlékezéséből tudjuk, hogy az első években a Vasárnapi Újság is állandó nehézségekkel küzdött illusztrációinak előállítását illetően: „Képes laphoz legelőször is képek kellenek. Egy fametszőnk volt, Riedl, geniális ember; de felső kabátja mindig a vendéglősnél volt zálogban, s annak a zsebében voltak a véső eszközei: nem lehetett rá számítani. Azonban a képeket lehet külföldről hozatni, s úgy szabni rájuk itthon szöveget."71 Gyakran tehát előbb volt meg a gomb, mint a kabát: a sikeresen megszerzett kép nem illusztrált, hanem megteremtette a szöveget. A pesti kőnyomdák az 1850-es évek végén még sem minőségben, sem kapacitásban nem elégítették ki az igényes kiadókat. Nem csak a litográfiái kő kopott hamarabb Pesten, de a napi termelés is alatta maradt a külföldinek. Vahot Bécsbe vitte a magyar költők kőre rajzolt arcképeit, hogy a nyomást egy ottani nyomdában rendelje meg: „Ez azért van, mert a pesti kőnyomás a bécsivel távolról sem képes versenyezni, s mert a pesti kőnyomdászok csak egy pár száz példányt tudnak tisztán lenyomni, míg a bécsiek egy pár ezret is a lehető legszebben elkészítenek."72 A Magyar írók arcképcsarnokához hasonló díszművekből napi száz példánynál többet nem tudtak előállítani.73 Egy 2000-2500 példányban megjelent műlap nyomtatása - ennyit készíttetett a Budapesti Viszhang a fóti templomot ábrázoló képből74 - tehát húsz-huszonöt napot vett igénybe, ha a litográfus mással nem foglalkozott. A Magyarország és a Nagyvilág 1865. évi országgyűlés megnyitását megörökítő műlapja azonban még több időt igényelve 6-7000 példányban látott napvilágot. A színes nyomatok háromszoros munkát és időt követelve, még lassabban hagyták el a nyomdát. A Hazánk s a Külföld 1865-ben tájékoztatta olvasóit, hogy nagy műlapja „már hosszabb idő óta munkában van, de a tizenhárom különböző színnyomatú kép elkészítése - háromezer példánynál 39.000 külön nyomás szükségeltetvén - még igénybe vesz néhány hetet. Amint kész lesz, tudatni, és előfizetőinknek azonnal megküldeni nem késünk".75 Székely Bertalan II. Lajos holttestének feltalálása című festményének a lap számára készített akvarelljéről kilenc lemezt (stock) készítettek a rajzolók, hogy minden színt külön nyomhassanak. E műlapok nyomásához a kiadó, Emich Gusztáv „több ezer ftba került egészen új gőzsajtó gépet hozatott és állított fel megtekintésre méltó szép 69 A „Zrínyi eskü"-műlap kiadói: A „Zrínyi esküje". Nefelejts 2. (1860) 29. sz. október 14.352. 70 A kiadók: A Zrínyi eskü műlap ügyében. Nefelejts 2. (1860) 13. sz. június 24.156.; Ebben az időben elsősorban művészi tevékenységre berendezkedett kőnyomdák Walzel és Rohn nyomdái voltak. Többségben voltak az olyanok, amelyek tevékenységét nagyrészt különféle ipari és kereskedelmi nyomtatványok sokszorosítása tette ki. Gerszi T. i. m. 72. 71 Jókai Mór: Hogyan született, hogyan dajkáltuk? Vasárnapi Újság 26. (1879) 11. sz. március 16. 170. 72 Vahot Imre: Felrándulás Bécsbe. Budapesti Viszhang 5. (1856) 15. sz. április 10.125-126. 73 Hirkürt. A Magyar irók arcképcsarnoka... Napkelet 1. (1857) 20. sz. május 21. 326. 74 Budapesti Viszhang 5. (1856) 10. sz. március 6. 81. oldalon lévő szerkesztői megjegyzés. 75 Újdonságok. (Nagy műlapunkat illetőleg). Hazánk s a Külföld 1. (1865) 35. sz. augusztus 27. 557. 22
