Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
III. MŰHELY - Radnóti Klára: Az Állami Központi Jelenkori Orosz Történeti Múzeum és magyar anyaga - A magyar „munkásmozgalom" ünnepélyes pillanatai
Ferenczy Béninek az 1917-es forradalom 13 évfordulójára készített plakettje, előlapján Lenin portréjával - mint az első külföldi Lenint ábrázoló érem.10 A Kerámia gyűjtemény kurátora végigvezetett a raktáraiban, a zászlógyűjteményt kezelő fiatal kolléga egy listát mutatott, hogy ebből válogassak, mit szeretnék megnézni. Kutatási célból (nem publikálni!), a későbbi közös kiállításokat elősegítendő ezekben a gyűjteményekben fotózhattam is. A harmadik nagy gyűjteményi egység, ami magyar szempontból érdekes lehet, a különféle dokumentumok gyűjteménye: a fotógyűjtemény, iratgyűjtemény és a negatívok gyűjteménye. Ezek több algyűjteményre oszlanak. A fotógyűjteménynek időbeli megosztása van - 1917-től az 1940-es évekig, majd az 1945 utáni anyag. Az első csoport anyagát már digitalizálták, a fotókat meglehetősen rossz minőségű nézőképeken mutatták meg, az 1945 utáni nagy mennyiségű képet - amiben külön egységet alkot a Budapest témájú fotók csoportja - még kézbe vehettem. Az írásos dokumentumokat is többen kezelik. A Dokumentumgyűjtemény vezetőjével - aki az 1945-től napjainkig terjedő anyagot gondozza - több megbeszélést is folytattam, mert a hatalmas anyagban mindenáron egy-egy (számára átlátható) témára szerette volna korlátozni a kutatást. Az úgynevezett „magyar fond"-ban nagyon vegyes dokumentumok vannak, a győri balett brossúrájától kezdve a Csepel Művek futballcsapatának fotóján át a pesterzsébeti Nefelejcs őrs 1961-ben Gagarinnak írt leveléig, Szvjatoszlav Richter 1954-es zeneakadémiai koncertjének programja, híradás a Lenin-emlékmű avatásáról 1970-ben Cegléden, meghívó a Magyar Nemzeti Múzeum Lenin születésének 100. évfordulójára rendezett kiállításának megnyitójára, stb. A dokumentumanyag óriási, valaha a teljességre törekedtek gyűjtés közben, ez azonban azzal járt, hogy rengeteg fénymásolatot, fotókópiát is őriznek beleltározva. Ez érdekes lehet annak, aki a korszak kutatójaként egy-egy szűk témában mélyedt el (például a Növényolaj- és Háztartási Vegyipari Tröszt levelezése 1960-ból a szovjet elvtársakkal, vagy az uszty-ilimszki építkezés Kun Béla brigádjának relikviái az 1970-es évekből), de kiállítási szempontból ezek a dokumentumok nagyrészt érdektelenek, mivel nem látványosak, nem kiállíthatok (például háromoldalas gépelt szöveg). A nagy tömegű másolat, fénymásolt gépirat, sokszorosított nyomtatvány, röpcédula felmérésére, feldolgozására olyan kutató hivatott, aki már régóta erre a korszakra specializálódott - ismeri a magyar levéltárakban, múzeumokban őrzött hasonló anyagot, s ebben a témában mélyreható ismeretekkel rendelkezik. Hasonlóan vélekedek például a Szovjetunióban élt magyarok, magyar internacionalisták kérdőíveiről az 1930-as évekből. Ezek a Vörös Hadsereg központi múzeumának kérdőívei, olyan személyes adatokkal mint név, nemzetiség, születési hely, társadalmi státusz, végzettség, Szovjetunióba kerülésének időpontja, párttagság, annak kelte, tagsági könyv száma, eredeti foglalkozása, katonaként milyen frontokon harcolt, tagja volt-e a régi hadseregnek stb. A mintegy 70, kézzel kitöltött adatlapon a neveket „adaptálták" az orosz átírásnak megfelelően, ezért gyakran nehezen azonosíthatók. A dokumentumok között külön fondja van Zalka Máténak. 10 nj,MCI4P 68/5 257
