Folia Historica 29. (Budapest, 2014)
II. KÖZLEMÉNYEK - Debreczeni-Droppán Béla: A Magyar Nemzeti Múzeum az 1838-as nagy árvízben
ve a házak felsőbb emeleteire vagy padlásaira való felmenetelt jelentette. Sok helyen a lovakat, teheneket és más jószágaikat is vitték magukkal az emberek, de a legtöbb házban az áradás olyan gyorsan érte a lakosokat, hogy nem tudták megmenteni állataikat. A pesti ideiglenes gát után a Váci nagytöltés adta meg magát: a jeges áradat a mai Lehel tér környékén tört be, és hamarosan elöntötte Terézvárost. Eközben a Dunába folyó csatornák és a pincék is megteltek vízzel. 13-áról 14-ére virradó éjjel tovább nőtt a vízszint, ami fél kettő előtt tíz perccel tetőzött több mint 90 cm-rel meghaladva az 1775. évi rekord magasságot. Ezután a víz rohamosan apadni kezdett, de csak rövid ideig. Az árvíz második napjának hajnalán, öt óra tájban átszakította délen a Soroksári gátat, perceken belül elöntve, valósággal letarolva a régi Pesti-Dunaág medrében épült Ferencvárost. Az általános magas vízállást azonban ez sem csökkentette, mert a zajló jég a Csepel-szigetnél feltorlódott, ugyanakkor a Duna felső szakaszáról az enyhe időnek köszönhetően egyre nagyobb ár érkezett.3 (1. kép) Az ár eléri a múzeumot Az ár gyorsan elöntötte Pest alacsonyabban fekvő részeit. Az egykorú híradások felsorolták a víztől mentes városrészeket, így a Nagy vásár teret (a mai Erzsébet teret), az evangélikus templomot és környékét, a Nagy Híd utca (a mai Deák Ferenc utca) felső csúcsát az Ürményi-ház mellett, az Úri utca (a mai Petőfi Sándor utca) alsó részét a Trattner-Károlyi- és Jankovich-házzal, a pesti ferences templom és kolostort és terét, a megyeházát, a Ludoviceumot, a Károly-kaszárnyát, az Új épületet, a Szerviták templomát és környezetét a Teleki-palotával, valamint a Széna piacot (a mai Kálvin teret) a református templommal.4 A magasabban fekvő területek között azonban nem említik a Múzeum telkét. Nem vált tehát viszonyítási ponttá,5 talán azért nem, mert bár valamelyest kiemelkedett a maga környezetéből, de építési területnek számított. A Nemzeti Múzeum 18. század második harmadából származó egyemeletes épülete mögött ugyanis 1837 júniusa-júliusa óta már folyt a Pollack Mihály tervezte új múzeumpalota építése.6 3 Debreczeni-Droppán Béta-. A nagy pest-budai árvíz. Budapest 36. (2013) 3. sz. 8-11. 4 Trattner ]. i. m. 68-69., 208-209., Rémitő vízáradás. Regélő 6. (1838) 22-23. sz. 174-176.175.; Magyarország és Erdély. Pest. Hazai 's Külföldi Tudósítások 31. (1838) 23. sz. 169-171. 170.; Egy idő után a mai Kálvin teret is elárasztotta a Duna, és a víz befolyt a református templomba is. 5 Wesselényi Miklós naplójának március 14-i bejegyzésében is inkább az Országút (a mai Múzeum körút) szerepel viszonyítási pontként, mint a zárójelben megemlített múzeum: „Néhány teher embert vittünk az országút még szárazban lévő részére (a múzeum előtt) s ezeknek jó szolgálatot tettünk, mert a honnan hoztuk, a ház nemsokára vízbedőlt." Báró Wesselényi Miklós „Az árvízi hajós" naplója. Sajtó alá rend. és kiad.: Rubinyi József. [Bp.], 1938. 21. 6 Debreczeni-Droppán Béla: „Szükséges tehát tágos 's elegendő magosságú Épületet tenni..." 175 éve kezdték el a Nemzeti Múzeum palotájának építését. Budapest új folyam 9. (2012) 2. sz. 2-6. 5-6. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeit 1814-ben és 1817-ben szállították át a múzeumtelek nyugati oldalán fekvő, 76 m hosszú városi palotába, amit az állam 1813-ban vásárolt meg a Batthyány-családtól. (Uo. 4.) 179
