Folia historica 27

I. TANULMÁNYOK - Kemenczei Ágota: Az Egger műkereskedés és kapcsolata a Nemzeti Múzeummal a dualizmus korában

műhelyt, a hol annak az ékszerbe való alakját megadják, s az élvezetes és tanulságos kirándulás után, búcsút véve a kedves családtól, még azon este holdvilágnál visszatértünk Ránkra."

1

0 Egger Dávidot (Pest, 1832-Budapest, 1897.) régiségkereskedő volta mellett a 19. század második fele magyar ötvösművészetének egyik jelentős alkotójaként tartják számon. Alkotásait az itáliai, francia neoreneszánsz munkák stílusában mintázta meg, amelyre a zománc mintaelemekből, drágakövekből álló gazdag díszítés volt a jellemző. Az Egger műhely korai, 1865 előtt készített ötvösmunkáit a következő elismerő sorokban méltatták: „a cseh és magyarországi arany és ezüstipar is a londoni kiállításon dicséretesen volt képviselve és egy pesti aranyműves (Egger művei) csinossága, jeles és correct rajzánál fogva éppen úgy mint két prágai czég érmekkel lettek kitüntetve."

1

1 Kiss Ákos művészettörténész szerint Egger Dávid tevékenységének korai szakaszát a neohellén formák jellemezték, s a görögös mintavilágot egészen a nyolcvanas évek elejéig alkalmazta.

1

2 Egger Dávid formálta meg Ipolyi Arnold püspök számára az 1879-ben készített reprezentatív sodronyzománcos kelyhet és mellkeresztet.

1

3 Ipolyi Arnold az alapítandó magyar iparmúzeum javára a Nemzeti Múzeumban 1874-ben tartott felolvasásában a zománcművészet kiváló művelőiként említette az Egger testvéreket: „Ki kell azért nevezetesen emelnem pesti hazánkfiait, az Egger aranyműves és régiségárús testvéreket, Egger Soma czéget, kik e régi magyar zománcznak kereskedésbe hozásával, de annak utánzásával is nemcsak emlékét, nevét, hanem technikáját is újra felélesztették, érvényesítették és nevét keresetté tették."

1

4 A magyar mű és történeti emlékek 1876-os kiállítása alkalmából, a magyar ötvös- és zománcművekről írt tanulmányában külön kiemelte az Egger és társa ötvösmunkáit, így zománcdíszes kardokat és öveket, gombházakat, a herceg Eszterházy tárgyak közötti szelencét. Másutt a következőket írta: „... erdélyi zomácz utánzása nagy lendületnek örvend. Több műhely dolgozik rajta Budapesten is. Nem kis dicséretére válik ez hazánkfiainak, az Egger testvérek, a Veininger, Ratzisdorfer s Egger és társa czégeknek, hogy ily részben gyengébb, de részben kitűnőbb, sőt nevezetes tökélyre vitt művek alkotásával hazai e nemű régi díszes zománcz-művészetünket felébresztették".

1

5 Szalay Imre, az Iparművészeti Társulat másodelnöke, majd 1894-1915 között a Nemzeti Múzeum főigazgatója, az 1886. évi országos tárlatáról írt ismertetésében a követke10 Jókai Mór: Villámvonat szekéren. In: Uő: Életemből. Igaz történetek, örök emlékek, humor, útleírás. II. Jókai Mór összes művei. XCVII. Bp., 1898. 453-454. 11 Kőnek Sándor: Az ausztriai birodalom, jelesen a magyar korona országainak statistical kézikönyve. Pest, 1865. 326. 12 Kiss Akos: A díszítő- és az iparművészetek újhelén stílusirányzatáról. Művészettörténeti Értesítő 23. (1974)113. 13 Cséfalvay Pál: Ipolyi Arnold a műgyűjtő. In: Ipolyi Arnold emlékkönyv. Halálának századik évfordulója alkalmából az esztergomi Keresztény Múzeumban 1986. december 12-én rendezett emlékülés anyaga. Szerk.: Cséfalvay Pál-Ugrin Emese. Bp., 1989.114. 36. kép 14 Ipolyi Arnold: Műipari tanulmányok. II. A magyar és erdélyi zománcz. In: Uő: Műtörténeti tanulmányok. Ipolyi Arnold kisebb munkái IV. Bp., 1887. 431-432. 15 Ipolyi Arnold: Műtörténeti tanulmány különös tekintettel a magyar ötvös- és zománczműre. In: Uő: Műtörténeti tanulmányok. Ipolyi Arnold kisebb munkái IV. Bp., 1887. 533. 103