Folia historica 21

I. Tanulmányok - Papp Júlia: ,,...a' mit magunkért nem akarnánk, akarjuk Hazánkért!"

tia a XVII. században. In: Székesfehérvár Évszázadai 3. Szerk.: Kralovánszky Alán. Székesfehérvár 1977. 127-144., Kralovánszky Alán: A székesfehérvári Anjou-sírkápolna. In: Művészet I. Lajos király korában (1342-1382) Katalógus Budapest 1982. 165-174. és Szakái Ernő: A székesfehérvári Anjou síremlékek és I. Lajos király sírkápolnája. In: Művészet I. Lajos király korában (1342-1382) Katalógus Budapest 1982. 175-182. 77 „...két ölnyi magasságú,'s fél ölnyi szélességű lapos Kő; mellynek felső részén, két fél Kör (Circlus) alatt, két mejj Kép (Brustbild) látszik. Ez alatt Linea vagyon húzva, és mindjárt lejjebb nagy, és szép olvasható betűkkel ezen írás van: M. VLP. PROVIN CIALIS. AN. L. H.S.E. VLP. MATTVIK. CONIVGI PIENT ISIMO ET SIBI VIVA PL. Ezen írás alatt és mintegy egy tenyérnyit távolságra linea vagyon húzva, 's a' lineán egy tollakon függő kotsi van, eleibe két tüzes Ló lévén fogva. A kotsiban egy ember üli hátul egy pedig a' Kotsis ülésből a' lovakat hajtja. - Egy más illyen forma és hasonló készületü...Kő-darab is találtatott az most leírottal, de ezen az írás több helyen nem igen olvasható, hanem amint hozzá lehet vetni, M. Ulpius Római Tiszttartó Feleségének Sírköve lehet..." (HKT 1810.11.122-123) Marcus Ulpiusnak és feleségének az i. sz. 100 körül készült sírköve a Nemzeti Múzeumban található. (Ltsz.: 107.1901.1.) A sírkővel foglalkozó irodalom nem említi a Hazai és Külföldi Tudósítások beszámolóját: Römer Flóris: Pannóniai újabb kiadatlan Római feliratok. II. közlés In: Archeológiai Közlemények IV. (1864) XX.sz. (56. o.) A sírkő ekkor még Tabajdon volt.; CIL III. 3375, 10342; Hampel József: A Nemzeti Múzeum legrégibb pannóniai sírtáblái. = Értekezések a történelmi tudományok köréből. (XXI) Budapest 1908. 31. sz. (40-41. o.) Hampel közli, hogy az emlék 1901-ben került a Nemzeti Múzeumba.; Schober, Arnold: Die römischen Grabsteine von Noricum und Pannonién. In: Sonderschriften des österreichischen Archäologischen Institutes in Wien. 1923. Band X. 211. sz. 98. o. 78 A hazai és külföldi szerzők (Megyericsei, Lazius, Dernschwam) által a 16. század közepe óta többször említett, később elveszett, majd 1818-ban Pécsett előbukkant márvány áldozati oltárt (CIL III. 3307) a pécsi püspöki palota egyik kertté átalakított bástyáján állították fel, majd 1873-ban Kovács Zsigmond püspök a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. (Ltsz. R-D.352) Rómer-Desjardins: i. m. 1873. 151.; Pannónia Regia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541. Budapest 1994. 326. 79 Egy 1798-ban kiásott antik feliratos követ „Raich Pál akkori Apatikarius Úr... megvásárolván háza' falába az úczára berakatta." (TGY 1821.VIII. 11) Égy 1809-ben a szombathelyi szőlőkben talált antik sírkövet „Czuppon György Apát és Kanonok Úr Kám uczán lévő házánál a' falba rakatta." (TGY 1821.VIII.9) 80 Aranka: i. m. 1796. 141. 81 Természetesen nem mindig: Alsó-Besnyőn 45 évvel korábban talált római feliratos kő a 19 század második évtizedében még a község határkövéül szolgált. Az ugyanakkor, hogy Moldoványi Antal figyelemfelkeltő írását, s benne az emlék feliratát a Tudományos Gyűjtemény közli, jelzi, hogy a lelet tudományos jelentőségével tisztában voltak a korban. Az emléket egykor felfedező Petrás András által nemrég talált római urnáknak, 59