Folia historica 21

II. Közlemények - Műhely - Joseph Vinzenz Häufler magyar vonatkozású munkái

1686-ig tart a magyar történelmet tárgyaló egység harmadik része, s itt a történelmi események leírása mellett mind illusztrációkban, mind pedig szövegben képet kaphat az olvasó a százötven éves török uralom eredményeiről, bármilyen furcsán is hangozhat ez. Azaz olvashatunk a török építészetről, az épülettípusokról, s láthatjuk is őket. A negyedik periódus I. Lipót trónra lépésétől III. (VI.) Károly uralkodásának végéig tartó fejezetét követően a latin, török és magyar földrajzi nevekkel, illetve eredetükkel foglalkozik. Folytatódik a történelmi események uralkodók szerinti korszakolásban való nyomon követése egészen József főherceg nádorságának éveivel bezárólag. A történelmi vázlatok után a második rész topográfiai munka; Pest és Buda, illetve környékük bemutatása. A városok mellett a környék településeinek - Albertfalvától Csepelig, Budakeszitől Ürömig szinte minden fontos falu - történetével, fekvésével, jellemzőivel is megismerkedhetünk. A távolabbi környék falvai és városai - Visegrád, Esztergom, Vác, Szentendre, Zsámbék és még sorolhatnánk - közé még Balatonfüred híres fürdőhelye is beszorítható. Topográfiai vázlatoknak nevezi a szerző a vidék flórájával és faunájával, a klimatikus jellemzőkkel, a folyókkal, fürdőkkel foglalkozó fejezetet, amelyet forrásközlések zárnak. Ezt követi az etnográfiai áttekintés, az itt beszélt nyelvek, az itt élő nemzetiségek számbavétele. A tudományról és művészetről szóló fejezet - hasonlóan az eddigiekhez - igen pontos és alapos. A Tudományos Akadémiától a Nemzeti Múzeumig, a Természettudósok Társaságától az Egyetemig áttekinthetjük Pest-Buda tanintézeteit, társaságait, egyleteit, a könyv-, folyóirat-, és újságkiadást, az egyesületeket, színházakat. Végül a negyedik rész a közintézményeket mutatja be, köztük a kórházakat, laktanyákat, jótékonysági intézményeket, biztosítókat és bankokat, valamint a jogi intézményeket. A záró fejezet témája az ipar és kereskedelem, a közlekedés, s végül egy kis városnéző séta után elmondhatjuk, hogy a múlt század műfajában egyik legjelentősebb munkáját volt szerencsénk megismerni. A szöveget sokféle statisztikai adat, táblázat egészíti ki, valamint az illusztrációk, amelyek készítője Grimm Vince (1810 körül-1872), aki amellett, hogy kőrajzoló volt, nyomdát tartott fenn és mükereskedése is volt. Grimm Vincének nem maradt fönn nagyszámú grafikája, így különösen fontosak a kötet rajzai. Sokszor másolnak ezek a litográfiák korábbi jól ismert müveket, így a Schedel Világkrónika Budát ábrázoló lapját például. De ugyanakkor számos olyan is van közöttük, amely mintájává vált a későbbi 19. századi kompozícióknak, mint a margitszigeti Szt. Mihály kolostor romjai, vagy a nádori lak rajzai. Häufler e kötete roppant fontos számunkra, nemcsak azért, mert egy bécsi tudós elfogulatlan és alapos munkájával van dolgunk, hanem azért is, mert szerkezete, a szöveg és az illusztrációk egysége, a források beható ismerete, a statisztikai adatok alkalmazása mind példát mutatnak a későbbi - és egyre nagyobb számban megjelenő - hasonló munkák számára. A „Historische Bilder-Gallerie aus Ungarns denkwürdiger Vorzeit. (Ein vaterländisches lesebuch für die reifere Jugend') 1847-ben jelent meg „Budapesten", ahogy a címlapon föl van tüntetve. Az alcím szerint a „dicső magyar múlt történelmi képcsarnokát" a szerző „hazafias olvasókönyvnek" szánta „az érettebb ifjúság" számára. A hasonló vállalkozások ideje inkább a század második fele, s akkor is hazai szerzők munkái ismertek. Ismét egyedülálló feldolgozással van tehát dolgunk, amely a korai, a magyar történelemmel foglalkozó kiadványok közül az egyik legbecsesebb és legérdekesebb, mind szövegét, mind pedig illusztrációit illetően. A bevezető rész azokról a „főbb népekről" szól, amelyek a magyarok honfoglalása előtt az ország területén éltek. Elsőként Attilát és hunjait említi a szerző, majd a ma népvándorláskornak nevezett időszakkal foglalkozik, datálása szerint 452-től 894-ig. A „legrégibb 234