Folia historica 21
II. Közlemények - Műhely - Szemán Attila: Dísz bányászkalapácsok és -ékek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteményében
díszjelvény között. Közös bennük összesen csak annyi, hogy feliratának egy része, ami mindkét esetben az ék nyelén található, a „Verbum domini in Aeternum" Ez a latin szólás azonban oly általános volt az egész keresztény Európában, hogy önmagában még nem bizonyítja azt sem, hogy valóban a Selmecbányái díszjelvény előképe volt a freibergi. A magyarországi díszszerszámokon nem találunk próbabélyegeket, és csak az 1538-as kalapács fejének hátlapján a féltérden ércet fejtő munkás kartusának közepén levő vésett N betűt, a kartustól balra található L betűt (5. kép) szokták hagyományosan az alkotó mesterjegyeként értékelni. 4 0 Nagyon bizonytalan azonban, hogy e betűk mesterjegynek tekinthetők-e? Már csak azért is, mert több - egyelőre feloldhatatlan - rövidítés is található e darabon. A Selmecbányái ötvöscéh esetében Kőszeghy feltételezi a régi alapítást, s ez egy nemesfém termelő központban nagyon kézenfekvő is. A próbajegy csak a XVII. század második feléből ismert, s legrégibb mesterjegy épp a díszszerszámokon szereplő LM. Alkotóként tehát Selmecbányái ötvöst feltételezhetünk, mindkét darabnál. Bélabánya viszonylag kis település lévén Selmec mellett, bizonyosan szintén selmeci ötvöst bízott meg a díszszerszámok elkészítésével. Az ötvösjegyek hiánya a XVII. század közepén már magyarázatra szorul. A bányamüvelőkre annyi kedvezmény vonatkozott ebben a korban, hogy a saját céljaikra (pl. evőeszköz, ékszer stb.) felhasznált ezüstöt adómentesen kaphatták meg. Ezzel függhet össze, hogy még a legjelentősebb bányászati ötvöstárgyainkról általánosságban is hiányoznak a jegyek. Az 1538-as évszámú dísz bányászszerszámok eredetéről nem ismerünk iratokat, a Selmecbányái társpénztár 1650-ben elkészült jelvényének 1648-as tervbevételéről azonban már rendelkezésre áll egy okmány is. Ebben pedig szó esik az 1538-as évszámú díszjelvényről is. 4 1 Kiderül belőle, hogy Selmecbánya bányaváros tulajdonában volt, s már régóta Selmecbánya tanácsházán őrizték. A bányászat és a város közös címerének és jelvényének tekintették. Nyilvánvaló, hogy Selmecbánya bányaváros készíttette. Persze mint a bányaváros lakói, természetesen a bányamunkások, s így azok testülete is magáénak érezhette, de semmiképp sem volt a társláda tulajdonában. Arra, hogy a gazdag Selmecbányái polgárok készíttették volna a Társláda számára 4 2 az ezüstszerszámokat semmiféle hiteles adatunk nincs, sőt az előbbiek alapján bizonyosan cáfolhatjuk ezt a vélekedést. A bányászék és kalapács feltehetően nemcsak a Selmecbányái címerben elfoglalt helyzetben, a címer egészével, hanem külön, esetleg keresztezett formában lehetett Selmecbánya bányaváros jelképe is. Ezzel függhetett össze, hogy 1648-ban a városi bitófára kitűzték az éket és kalapácsot, mint a város jegyét. A bányászok - akik ekkor már szorosan csak a bányászat, s ezen keresztül a saját jelvényüknek tartották a bányászkalapácsot és éket persze egész másképpen, a bányászat jelvényeinek meggyalázásaként értelmezték e tettet. Ők ugyanis ekkor már kifejezetten saját jelképeiknek tartották az ezüst éket és kalapácsot. Ezen téves elképzelésük nyilván összefüggött azzal a ténnyel, hogy a bányáváros és bányászat ekkor már egyáltalán nem voltak egységes fogalmak. Sőt a kamara, vagyis a bányászat legnagyobb és hivatalos királyi képviselője érdekeiben nem egyszer erősen eltért a bányaváros mint városi közösség érdekeitől. Kiváltságaik ezért gyakran ütköztek a kamara érdekeivel és élő jogaival. Itt érdemes utalnunk arra is, hogy a Selmecbányái helyi statutumok nem voltak összegyeztethetők a korabeli központi bányászat irányítási rendeletekkel, a Miksa-féle bányarendtartással. 4 3 Ennek természetesen messzemenő következményei is lettek. Természetes tehát, hogy a XVII. századra a bányászok a bányászat ősi jelképeit csakis saját jelképeikként tudták elképzelni. Másrészt erre a korra már bizonyosan tudtak arról, hogy más társládának és itt már ténylegesen is gondolhatunk a freibergire - ezüstből készült bányászék és kalapács szolgál legfontosabb jelképükként. Ebből következőleg úgy gondolták, hogy a selmeci 146
