Folia historica 20

I. Tanulmányok - Bencze Géza: Az Oetl cég története I. rész

A gyár az 1930-as évek derekán berendezkedett különféle öntési eljárásokkal szerszámárúk készítésére. Az öntödei rekonstrukció eredményeit felhasználva meghonosított ún. Graeper-eljárás segítségével a kúpolóból acélminőségű öntvényt lehetett előállítani. Ezzel az eljárással készültek a vasútfelszerelési lemezeszközök és különféle alkatrészek, a különféle szerszámáruk, a vasalások. Az eljárás sikeres bevezetésekor, az eljárással történő termelés megkezdése előtt 1936-ban a vállalat felajánlotta a Rimának, hogy kellő kompenzáció fejében három évre lemondanak az egy sor termék esetében versenyt támasztó eljárás bevezetéséről.

4

4 A vasmű azonban nem kívánta az eljárás meghonosítását s így az Oetl-gyár egyre nagyobb mértékben használta fel az eljárás során előállított, az acél- és lágyöntvényt, a hengerelt anyagokat helyettesíteni képes minőségi nyersanyagot. Az öntödei rekonstrukciót kivéve a vállalat nem végzett jelentősebb építési jellegű beruházást, erre bőséges termelőkapacitási tartalékai miatt nem volt szüksége. 1937-ig változatlan maradt a gyártelepnek az 1920-as évekből örökölt energiaszolgáltatása, erőgépeinek a száma, egyedül csak az újonnan beszerzett szerszámgépek meghajtására szolgáló villanymotorok számát növelték néhány darabbal. Érdemi mértékű bővítést egyedül a termékstruktúra átalakításának előfeltételét képező gépi berendezéseknél eszközöltek. Jelentős beszerzések történtek évről évre a munka- és szerszámgépekben, értékük az évtizednyi időszakban szinte pontosan a kétszeresére emelkedett. A géppark bővítésében nem csak a termékféleségek számának a növekedése játszott szerepet, de a gazdaságosabb termelés, az önköltségcsökkentés, a magasabban feldolgozott termékek arányának a növelési igénye is. A teljesítőképesség növelésének szándéka ebben szerepet nem igen kapott, mivel a válság éveiben csökkentett létszámmal dolgozó gyár termelőképességétől jelentősen elmaradva termelt. A termelőkapacitások teljes kihasznalása 365 munkás alkalmazása esetében valósult volna meg, de a gyár hosszan elhúzódó válsága utolsó éveiben - 1936-, 1937- és 1938-ban csak mintegy 280 munkást tudott foglalkoztatni. Még 1938 első felében is redukált heti munkaidőben dolgoztak, de az év második felében már nem csak a rendes munkamenet állt vissza, hanem a megnövekedett megrendelések teljesítése érdekében a munkáslétszám növelésére is sor került.

4:

1 b) Üzletpolitika, vállalati gazdálkodás A túltermelésben, az értékesítési nehézségekben és az eladási árak csökkenésében megmutatkozó válság arra ösztönözte az Oetl-vállalatot, hogy továbbra is részt vegyen kartellmegállapodásokban. A piacon történő közös fellépéstől részben védelmet, részben pedig a verseny kikapcsolásával termékeik korábbi megrendelőit remélték megtartani. Az 1937-ben megkötött csőkartellnak továbbra is meghatározó tagja volt, korábbi 19%-os kvótájának megtartásával. 1930 elején azonban az egyezményes társak nem tudták kivédeni a nagy piaci ellenfél, a Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. csatlakozási szándékát, s 14%-os részesedést átadva kibővítették az öntöttvas csövek gyártására létrehozott kartellt, ami így már viszont szinte a teljes hazai piacot lefedte. A szürkeöntvényeket gyártók kartelljének felbomlása után a válság időszakában valószínűleg több kisebb csoportosulás jött létre a korábbi résztvevőkből. Ezek egyikében - az ún. öntöttvas-egyezményben - résztvevő vállalatok - az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. mellett a váci Bodenlosz Vasöntöde, a Magyar Radiátorgyár Rt., a Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt., a kisvárdai „Vulkán" Vasöntöde és Gépgyár Rt., a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművei Rt. és a nyíregyházi Irsai és Társa Vasöntöde - ismét a kereskedelmi öntvények szabályozására szerződtek, ezen belül is elsősorban a karikás kályhák és alkatrészeik, tüzelőajtók és tűzhelyek körében.

4

6 87