Folia historica 19

I. Tanulmányok - Szemán Attila: A Rákóczi-szabadságharc időszakának „labanc" rézpénzei

8 Huszár Lajos: A kuruc kor érmészete. In: Rákóczi Emlékkönyv. Szerk.: Lukinich Imre. Budapest 1934. 391—412. p. Huszár Lajos: A magyar pénzverés története a 16. és 17. században. In: Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből. I. köt. Miskolc 1982. 67-92. p. 9 Unger Emil: Magyar éremhatározó „Vegyes" kötete, Autonóm és szükségpénzek fejezete. Budapest 1961. 10 Bár munkám nem a kuruc rézpénzekről írom, összehasonlítási alapként feltétlenül figyelembe kell vennem őket. Az ezüst és rézpénzek hasonló összevetésére eddig már csak elvi megítélésük, azaz teljesen különálló kezelésük miatt sem kerülhetett sor. Valamilyen előképei azonban a rézpénzeknek is kellett hogy legyenek, s ezeket csak az ezüstpénzek körében kereshetjük. 11 Ezek az ezüstpolturáktól eltérő méretek nyilván nem véletlenszerű választásnak, hanem tudatos pénzverdei rendelkezéseknek voltak köszönhetőek, hiszen méreteikben a különböző verdékben készült Selmecbányái és kassai rézpolturák teljesen megegyezőek. 12 Esze T. i. m. 46. p. 13 Az időben sem távoli, 1717-ben kibocsátott svéd rézdalerokról van szó. Ezek szintén csak pénzjegyek voltak talléros névértékkel, éremképük római isteneket ábrázolt. Nem tévesztendők össze a rézből készült táblapénzekkel, amik belső értékükben is megfeleltek névértéküknek. 14 Magyarország története 1686-1790. 44/1. köt 290. p. 15 Wilson nevét az irodalom két változatban közli. Newald és az ő nyomán Huszár és Esze V-vel írja, míg Erdy cikkében és az ott közölt eredeti iratba, ami Eperjes feladásának feltételeit rögzíti, a W szerepel. A Lieskovsky által 1975-ben közölt eredeti levélrészleten is W-vel tűnik fel Wilson eredeti aláírása, így én is ezt használom. 16 Dedek Crescens Lajos: Nyitra vármegye története. Budapest 1898. 643. p. (Nyitra vármegye Magyarország vármegyéi és városai sorozat. Szerk.: Borovszky Samu. 17 Pédául Weszerle József: Hátrahagyott érmészeti táblái. Pest 1873. F. II. 3. és Unger E. i. m. de Erdy J.: Eperjes... i. m. 205. p. is ezt a vélekedést képviseli. A vörös polturákkal kapcsolatban kifejtett véleményem érvényes itt is Szemán Attila'. Közöletlen bányapénzek a Központi Bányászati Múzeum gyűjteményében. Numizmatikai Közlöny 90-91 (1991-92) 160. p. 18 Erdy J:. Eperjes... i. m 206. p. 19 Szemán A.\ i. m. 8. jegyz. 20 Németh Gábor: Onedények Budapest, 1984. 5. p. Évezredek évszázadok kincsei II. eperjesi városjeggyel a 15. kép ónkannája (XVII. sz. vége), és a 28. kép óntálja (17. sz.) 21 A vörös polturákat 1695-1703 között verték. Kibocsátásukat 1698-ban szüneteltették Körmöcbányán, de ebben az évben Kassán készültek ezek. A Selmecbányái és kassai rézpolturák kiegészítik egymást. 22 Huszár L.: 1982. 85. p. 23 Göhl Ödön: A magyar bányapénzek. NK 18-19 (1919-20) 1-33. p. 24 Erdy J. : Eperjes... i. m. 205. p.; Unger E. i. m. VII. t. 43. és Lieskovsky, Rudo: Co nám rozprávaju mince z pripravovanej publikácie 17. Obliehacie mince z Presova a Leopoldova (Kosic?) 1704-1705 Správy 1975. Roc. 1. 3. sz. 9-11. p. 25 Lieskovsy, Rudo: Hladajme obliehacie mince z Presova (1704) a Leopoldova (1705) Správy 4/1976 3. 10. p. 3. ábra 26 Newald, Johann: Beitrag zur Geschichte des Österr. Münzwesens im ersten Viertel des XVIII. Jahrhunderts. Wien 1881. 20-21. p. 27 Huszár L. 1934. 404. p. 112