Folia historica 18

IV Szemle - kiállítás, könyvismertetés - Németh Gábor: Rodostó - II. Rákóczi Ferenc Emlékháza Kassán. A kassai Felső-Szlovákiai Múzeum kiállítása

mint azt a korszakban más szövetkezett céhek esetében is tapasztaljuk. Rézből elsősorban konyhai és mérőedényeket készítettek, jellegzetesek a reneszánsz borhűtő dézsák, de megtalálhatók a céhtárgyak és a szakrális felszerelések között is. A 17-18. században pl. a korábbi bronz kerersztelőmedencék mintájára a könnyebben munkálható és olcsóbb rézből készült több medence. Sajátos emlék az elsőként Divald Kornél által leírt (Felvidéki séták. Budapest 1916.) vörösrézből domorított, a szokott ikonográfiái mintát követő 16. századi Keresztelő Szent János fej, amely templomi perselynek készült. A Körmöcbánya melletti Jánoshegy (Kremnické Bane) - egykor szintén bányaváros - plébániatemplomában őrzik. De megemlíthetjük a bártfai városháza Roland szobrát (Elzer Jónás, 1641), vagy a pozsonyi Szent Mihály torony ugyancsak rézből készült szobrát (Peter Eller, 1758). A tárgyak többsége azonban olykor naiv bájjal díszített egyszerű háztartási eszköz, amelyek között főként a 17. században későreneszánsz ornamentikával ellátott igényesebb darabok is találhatók (pl. a lőcsei Andreas Landinus keresztelőtálja, 1653.) A korábbiakhoz hasonlóan a kötethez bőséges képanyag, katalógus és mestereket a települések rendjében felsoroló adattári rész kapcsolódik. Ez esetben 188 tárgy és 47 településből 430 mester adatai. A könyv végén itt is orosz, angol és német nyelvű tartalmi összefoglaló található. Hiányérzetünk elsősorban a magyar nyelvű rezümé elmaradása miatt van, azt a kötetek tartalma és jellege is felettébb kívánatossá tenné. Németh Gábor Rodostó - Rákóczi Ferenc Emlékháza Kassán A Kassai Felső-Szlovákiai Múzeum kiállítása A Kassai Kelet-Szlovákiai Múzeum 1991. június 21-én nyitotta meg Rákóczi emlékkiállítását a Hóhér bástya udvarán álló emékházban. Az épület önmagában is kultúrtörténeti érdekesség, sorsa sok tekintetben emlékeztet az egykori bujdosókéra. Kevesen tudják, hogy a külső megjelenésében is a rodostóit követő ház rejti a fefjedelem eredeti „ebédlőpalotáját". A törökországi kuruc emigráció emlékeit kutatva évekkel a hamvak hazaszállítása előtt Szádeczky Lajos figyelt fel az akkor már erősen pusztuló épületre, amelyet nem utolsó sorban Edvi Illés Aladárnak 1904-ben a helyszínen készített pontos vázlatai alapján sikerült később rekonstruálni. Az ebédlőtermet 1905-ben szétbontva Kassára szállították azzal a szándékkal, hogy a református templom mögött, a Hóhér bástya uflvarán felépítendő rodostói emiéházban helyezik el. A megvalósítás azonban több mint nyolcvan esztendőt váratott magára. Az épület szerkezetében 1943-ra elkészült, befejezésére és megnyitására a háború után nem kerülhetett sor. A terem eredeti faragványai és festett gipszstukkói kisebb sérülésekkel részben ládákban vészelték át az elmúlt évtizedeket. Az utóbbi évek változásai tették lehetővé, hogy az eredeti részek restaurálása után, a Kelet-Szlovákiai Múzeum munkatársainak munkája révén az állandó kiállítás megszülessen. A Kassai Múzeum már a század elejétől gyűjtötte a II. Rákóczi Ferenccel és családjával kapcsolatos emlékeket. Az első jelentősebb emékkiállítást 1903-ban rendezték. Majd az 1940-es években a Kassai Felső-Magyarországi Rákóczi Múzeum igazgatója, Mihalik Sándor művészettörténész (később a Magyar Nemzeti Múzeum helyettes főigazgatója) mutatta be az újabban megszerzett Rákóczi erekélyéket. Mindenképpen említésre érdemes, hogy az Új Magyar Museum első számának különlenyomataként megjelent ismertetője teljes szövegét magyar és szlovák nyelven adták közre. Az 1991-ben megnyitott és az elmúlt évben újabb területtel bővült kiállítás bőségesen 318