Folia historica 18
III. Műhely - elméleti, módszertani, gyakorlati kérdések - Pallós Lajos: Történeti értékpapírok a Legújabbkori Történeti Múzeumban
része a központi hitelszövetkezet megalakításáról rendelkezett, amelynek állami kedvezményeket is biztosított. A két említett, országos hálózattal rendelkező szövetkezetet további hasonló intézmények megalakulása követte a századfordulón (Országos Magyar Tfcjszövetkezeti Központ, Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, Gazdák Biztosító Szövetkezete, Általános Fogyasztási Szövetkezet stb.). Az I. világháború utáni válságos esztendők elmúltával tovább erősödött a szövetkezeti mozgalom. Az 1920-as évek végén az Országos Központi Hitelszövetkezet 1028 tagszövetkezetében 321 842 tagot, a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeteinek Központja 1752 tagszövetkezetben 781 771 tagot tömörített. 3 7 A két világháború közötti korszakban a központosított szövetkezeti hálózat mellett folyamatosan szerveződtek önálló szövetkezetek is. A gyűjtemény közel száz különféle szövetkezet üzletrészeit őrzi. A szövetkezeti mozgalom elődjeinek tekinthető egyesületeket két papír képviseli a gyűjteményben: a Kossuth-féle Iparműtár alapítványi jegy 1847-ből, és az Óbudai Munkások Önsegélyző Egyletének betéti jegye 1869-ből. A szövetkezetként működő önálló társulások üzletrészei közül érdekességként említhetjük az „Aratrum" Motor és Gőzeke Tulajdonosai Szövetkezetének a Bádogos- és Szerelő Mesterek Ipari Szövetkezetének, a csepeli Gyári Munkások Beszerző és Elosztó Szövetkezetének, valamint a Cserkészbolt Szövetkezetnek a papírjait. A nagy szövetkezeti hálózatok közül nem egynek tucatnyi tagszövetkezeti üzletrésze került be az elmúlt évek során. A Köztisztviselők Fogyasztási, Tfermelő- és Értékesítő Szövetkezetének üzletrészei között találjuk például Fülep Lajos 3 üzletrészét is. Az alapítványi üzletrészek közül a Földhitelintézet 1930-as években kiállított okiratait emelnénk ki a gyűjteményből, amelyeknek tulajdonosai a Jósika és a Károlyi család tagjai voltak. II. Meghatározott kamatot ígérő papírok (kamat- vagy kölcsönpapírok) A gazdasági életben a szabad tőkék felszívásának legalkalmasabb és legelterjedtebb eszközei a kamatpapírok. Kibocsátóik csak törvényben meghatározott biztosítékok mellett forgalmazhatták ezeket az értékpapírokat, amiért rendkívül nagy bizalommal viseltetett irányukban a közösség. A papírokban felvett kölcsönre ígért - és rendszeres időközönként fizetett - kamat ugyan kisebb volt, mint az osztalékpapírok után remélt jövedelem, de éppen a szilárd biztosítékok révén azokénál szélesebb hitelezőkört vonzott. A kamatpapírokat aszerint osztályozhatjuk, hogy egyes típusaikat milyen biztosítékok alapján, milyen visszafizetési feltételek mellett és milyen időtartamra bocsátották ki. A közgazdasági szakirodalom 3 8 általában a kibocsátó (állam, község, magánvállalat) szerint tárgyalja ezeket az értékpapírokat, de funkciójuk felől megközelítve élesebben megmutathatók az eltérések az egyes fajták között. 1. A kötvény a hitelfelvétel legismertebb fajtája. A kibocsátó vagy maga veszi fel a kölcsönt a kötvényekben részekre bontva a tőkepiacon, vagy egy összegben kölcsönöz valamely banktól kötelezvény ellenében, és ezután a pénzintézet bocsát ki kötvényeket a fedezet erejéig. A kötvény fedezetéül minden esetben a kibocsátó olyan követelései szolgálnak, amelyek a továbbiakban harmadik személy irányában le nem köthetők. A fedezetet államkötvény esetén a kibocsátást elrendelő törvény, magánvállalat esetében az adott intézet alapszabálya köteles meghatározni. A kötvény hosszú távú - több évtizedre szóló - kölcsönügylet, ahol a névérték visszafizetéséig az adós félévenként vagy évenként kamatot fizet. A visszatörlesztés a kötvények kibocsátása után néhány évvel folyamatosan, évenkénti sorsolás útján történik. A kötvényekkel történő kölcsönfelvételekkel az adós és a hitelező viszonyában egy sajátos helyzet alakult ki: az adós kiköthette a kölcsön felmondását, vagyis a kötvények tetszőleges időpontban tör295
