Folia historica 14

Körmöczi Katalin: Lakáspolitikai törekvések a fővárosban a két világháború között

elsőrendű életszükségletek kielégítését biztosítsák. Az épülő kislakásokhoz fűződő szociálpolitikai program további szociális kedvezmények nyújtását is tartalmazta, nevezetesen, hogy a lakásokat elsősorban többgyermekes családoknak juttatják bérleményként, továbbá, hogy négy nem kereső gyermek után 20%, öt kiskorú gyermek után 25%, hat és ennél több gyermek után 50% bérkedvezmény biztosítása szerepelt a programban.

6

1 A kislakásépítési program ügyeit egy erre a célra alakított szakértői bizottság intézte. A bizottság tagjait a főváros törvényhatósági bizottságának közgyűlése, a belügyminisztérium és az iparügyi minisztérium delegálta. A kislakásépítő bizottság tervpályázatot és versenytárgyalást írt ki. A magyar fővárosban oly annyira elterjedt szoba-konyhás kislakások helyett külföldi, főleg német minták nyomán a lakókonyhás, hálófülkés, tehát, a többhelyiséges kislakásos terveket helyezték előnybe. Két lakástípus valósult meg az akció során; a lakókonyhás (15—16 m

2), két hálófülkés (8—9 m

2), amelyhez előtér, WC, esetleg zuhanyozó tartozott, valamint a kétszoba (14-16 m

2) konyhás (8 m

2), amelyhez előszoba, WC és kamra tartozott, 16 lakásonként egy fürdőszobával. A lakások zöme háromemeletes bérházban helyezkedett el, de épült néhány földszintes ikerház is. Az építkezés első fázisában megkezdett 1163 lakás 1940 végére készült el. 875 lakókonyhás, két hálófülkés és 288 kétszobás lakással, a második fázisban 1941 elején megkezdett 692 lakás anyaghiány és drágulás miatt csak 1943 elején épült fel, s az akcióban tervezett 3000 lakás kétharmada csupán.

6

2 A program során épített lakóházak

6

3 tervezésében már olyan építészek is közreműködtek, mint Heney Ferenc, Hopfner Guidó, Fischer József, Horváth Gyula, az Oldgyay testvérek és ifj. Benkhardt Ágoston, Kollár Gyula, Krassói Virgil, Virágh Pál, Puskás Károly s egy-egy pályázaton Lehner Jenő, tíierbauer Virgil is indult. A közületi lakásépítkezés építészeti szempontú értékelésére, s modern szemléletű, színvonalas építészeink e téren kifejtett tevékenységére még kitérünk. Most szorítkozzunk csupán annyira, hogy a 30-as évek végén 40-es évek elején általánossá váló tervpályázati rendszer és az OTI, MABI építkezések révén egy modernebb irányzat is szóhoz juthat a fővárosi városkép formálásában. A korábban zártkörű építészkör megnyílik, a megmerevedett stílus oldódik, a fenti s az anyagi bázist biztosító szervek irányításában működő ellenzéki pártok segítsége révén. A középületek nívósabb kivitelére korábban is törekedtek, ez olykor már a felesleges hivalkodásig is terjedt. E téren is új szemlélet érvényesült a 84