Folia historica 14
Körmöczi Katalin: Lakáspolitikai törekvések a fővárosban a két világháború között
E koncepció kereteibe illeszkedik a Közjótékonysági és Szociálpolitikai ügyosztály 1926-os előterjesztése, a tanács 1927. évi felterjesztése a kormányhoz, vagy az a közgyűlési határozat is, amely kimondta: „...a székesfőváros számára építési program csak a fővárosi lakásprobléma megoldására vonatkozó, alább felsorolt elvi jelentőségű és zárt koncepciójú intézkedések elhatározása és végrehajtása után adható." 5 2 Ezeket pedig a közgyűlés a következőkben látta: a lakásforgalom felszabadításának mindaddig való elhalasztása, amíg a fővárosi lakásprobléma létezik, valamint a lakástermelés serkentése főként a költségek csökkentésére irányuló tevékenységgel — adómentesség és olcsó hitel nyújtása, az építési anyagok előnyös áron való biztosítása akár hatósági intézkedésekkel is. A fővárosi hatóságok építtető tevékenységének gerincét a kislakásos építkezések képezték, ezideig szükséglakásokat nem emelt, s nem diszponált szükséglakótelepek felett mindaddig, amíg az állam azokat a fővárosra nem ruházta át. Az első világháború utáni építkezéseket a székesfővárosi tanács 1925ben indította be az 1282/1925. sz. közgyűlési határozat alapján. 5 3 Az ekkor épített bérházakban szoba-konyhás, két-három és négyszobás lakások épültek, összesen 887 lakás 1335 szobával és 63 üzlethelyiséggel, viszonylagosan alacsony lakbér fizetése mellett. Az 1927. évi március 30-i közgyűlés határozatával újabb lakásépítési programot indított el a városigazgatás. Ennek keretében fogadta el a bankok 5 4 lakásépítési ajánlatait, amelynek terhére 2500 bérlakás épült. A város saját keretéből pedig mintegy 300 bérlakást, valamint 216 szükséglakásszerű kislakást épített fel 1928-29-ben. 5 S A főváros szociális építkezései ezzel csaknem egy évtizedre megszakadtak, az anyagi keretek felhasználása, illetve az ország gazdasági erőinek elapadása miatt a gazdasági válság esztendeiben nem került sor kislakásos vagy telepépítési akcióra a fővárosban. A húszas évek végén és a harmincas évek elején a gazdasági tényezők több irányú hatása is a lakásszükség fokozódását eredményezte. Elegendő csak az állami és városi kislakás és telepépítési akcióinak szünetelését említenünk és az ezzel párhuzamosan jelentkező lakbéremelkedést, a munkanélküliséget, a kilakoltatások sorát. A szükség ezekben az években újabb nyomortelepek keletkezéséhez vezetett, ekkor jött létre az ún. Jeruzsálem, a Suhajda telep, s a ferencvárosi kiserdő nyomortélepe is. 1929 és 1932 között így ismét szükséglakások építésére kényszerültek a hatóságok, majd 1932 és 82
