Folia historica 9
Cennerné Wilhelmb Gizella: „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben” illusztrációi és illusztrátorai
Cennerné Wilhelmb Gizella „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben" illusztrációi és illusztrátorai A XIX. század utolsó negyedének nagy lendülettel fejlődő Magyarországa többkötetes díszművekkel emlékezett múltjára 1 és mutatta be jelenét. E sorozatok közül a legkorábban meginduló vállalkozás a Rudolf trónörökös kezdeményezésére és védnöksége alatt kiadott „Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben" c. földrajzi leírásokat, gazdasági, történeti és művészettörténeti ismertetéseket, valamint néprajzi adatokat nyújtó kompendium. A mű, tekintettel a Monarchia dualista voltára, német és magyar nyelven jelent meg, az előbbi kiadás 24, az utóbbi 21 kötetben. A kezdeményezőtől megadott alapelveket két szerkesztőség érvényesítette és fogta öszsze Bécsben és Budapesten. A magyar kiadás főszerkesztője Jókai Mór volt. 2 A magyarnyelvű sorozat 1885 és 1901 között látott napvilágot. Rudolf trónörökös tervezetében az illusztrációknak nemcsak hangsúlyos, hanem a szöveggel egyenértékű szerepet szánt. A művészeknek meg kellett látogatniok a lerajzolandó helyszíneket, s ha még ezután is szükségük volt segítségre, különösen néprajzi jellegű, ritkán ismétlődő ünnepi alkalmak reprodukálásánál, a pontosság érdekében fényképfelvételekkel segítették emlékezetüket. 3 A nyomás mindkét főváros Államnyomdájában történt. A beérkezett és közlésre megfelelőnek talált rajtokat Budapesten Morelli Gusztáv fametsző intézetének munkatársai vitték át lucra. 4 1902-ben a Bécsben sokszorosított rajzok a kiadás befejeztével a Császári Hitbizományi Könyvtárba, majd omian az österreichische Nationalbibliothek állagába kerültek és jelenleg a „Porträtsammlung-Bildarchiv"osztályon találhatók. Ugyancsak 1902-ben írt át a magyar Államnyomda a visszamaradt rajzok ügyében a Szépművészeti Múzeumnak, amely akkor még az Új Magyar Képtárat és a Történelmi Képcsarnokot, tehát hazai érdekű gyűjteményeket is foglalt magában. Az Államnyomda levele elveszett, tartalmáról csak a Szépművészeti Múzeum régi iktatókönyvéből értesülhetünk, 5 59
