Folia historica 9
Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.
a bérlési, a felmondási feltételeket s szabályozta a telep belső életrendjét is. Szigorúan megtiltotta a telepi lakások albérletbe való kiadását, amely intézkedése ma is rokonszenves, hiszen az egészségtelen zsúfoltságot kívánta ezzel kiküszöbölni a munkáslakótelepen. ,,A lakásokba csak a bérlőt és házastársát, a gyermekeket, szülőket, nagyszülőket, nőtlen vagy hajadon testvéreket és testvéreknek ellátatlan gyermekeit szabad befogadni, és azokat is csak akkor, ha a háztartáshoz tartoznak." 163 A Wekerle-tele pen tehát nem juthatott bármely munkás lakáshoz. Azon túl, hogy az első helyet az állami vállalatok munkásai élvezték s csak utánuk kerülhettek sorra más, a minisztériummal szerződést kötő vállalatok munkásai, az így igényjogosultsághoz jutók is csak többszörös szűrőn átjutva válhattak bérlőkké az állami lakótelepen. A munkás igényét a munkaadó vállalatnál nyújthatta be, amely csak a véleményezés és a sorrend megállapítása után továbbította a telep gondnokához. Ezek után még a telepi gondnok döntött a lakáskiutalás megadásáról vagy elutasításáról. Így a lakásigénylő munkás sorsa - Wekerle pénzügyminiszter rendelkezései alapján - a minisztérium és a munkaadó döntése szerint alakult a telepi gondnokság nem jelentéktelen közbejöttével. A pénzügyminiszter utasításai, a bérleti szerződés és a házirend mereven egyoldalúak. Csupán a telep-lakóvá válás kritériumait rögzítik csak az okmányok, teljesen mellőzve az ott lakó munkás jogainak ismertetését. Persze ez nem véletlen, hiszen az állam ezeket a jogokat elegendőnek látta abban, hogy a telep lakója lehet a munkás az esetben, ha az ismertetett kritériumoknak megfelel. A teleplakó fontos ismérvének kellett lennie a politikai megbízhatóság. Így gazdasági, szociális és teljes politikai függőségbe került az a munkás, aki a munkaadó és az állam szigorú mérlegelése után a kispesti munkástelepen lakáshoz jutott. A Szociáldemokrata Párt és a szakszervezetek felismerték a szándékosan több lépcsőssé tett lakáskiutalási rendszer mögött meghúzódó lényeget, kimondták és bírálták azt: „Wekerle telep lakásait nem adják munkásoknak, hanem kizárólag csak munkáltatóknak. Ez utóbbiak a főbérlők, és albérletbe adják munkásaiknak." 164 Vagy még pontosabban a lényegre tapintva: kincstár költségén épült házakkal elsősorban a munkáltatóknak akartak kedvezményt nyújtani, másodsorban pedig a munkások mozgási szabadságát kivánják megbénítani." 165 A teleplakók albérlői mivoltára, kiszolgáltatott helyzetére, függő vi.195
