Folia historica 9
Körmöczi Katalin: A fővárosi lakáshelyzet és a „Wekerle” állami munkáslakótelep (1908 -1945) II.
— elbocsájtás terhe mellett —, hogy a Szociáldemokrata Párt tagjai legyenek. 25 7 Ezzel egy időben az állam kitiltotta vasutasait a Vas- és Fémmunkások Segélyező Egyesületéből is, 25 8 ami csupán a MÁV Északi Főműhelyében 600-700 munkást érintett. Az első világháború éveiben a MÁV-nak ezt a műhelyét is katonai parancsnokság alá helyezték, a katonai szükségletek biztosítása érdekében. A műhely dolgozóit a 18-as munkásezredbe sorozták (M.kii. Népfelkelő Munkásezred a MÁV Északi Főműhelyében). De a már korábban is szinte terror alatt tartott munkások megtagadták a katonai eskütételt. 25 9 A háború évei alatt a Magyar Királyi Állami Gépgyár munkásai is felemelték szavukat, s annak ellenére, hogy ez a cég is elzárta munkásait a szervezkedéstől s a szervezkedés kezdeményezőit eltávolította a gyárból, 1915-ben ismét hozzáláttak szervezetük kiépítéséhez. A Vas- és Fémmunkások Lapja ekkor lelkesen üdvözölte a lakatos munkások újraéledő szervezetét: „És ma már azon az úton vannak a lakatosok, amelyről semmiféle igazgatósági terror, semmiféle igéret nem fogja őket letéríteni. A szenvedésből már elég volt, emberhez méltóan akarunk élni." 260 A két forradalom időben szűkre szabott határai között kibontakozó emberibb élet után az ellenforradalmi rendszer talán még pusztítóbban igyekezett összeroppantam az állami gyárak, az államvasutak munkásainak szervezetét. És ebben az időszakban is - mint a forradalmakat megelőző periódusban is -, a tiltó rendelkezések, megtorlások a műhelyek dolgozóit sújtották leginkább a vasutasság köréből. Helyzetüket a Népszava így foglalta össze 1935-ben: „Kezdjük ott, hogy a vasúti munkásoknak nincs meg az egyesülési és gyülekezési joga, nincs meg annak ellenére sem, hogy a törvény ezt kifejezetten biztosítja számára. Nem szabad lapot indítaniok, de még olvasniok sem olyant, amire a „felsőbbség" azt mondja, hogy veszedelmes. És ez a cenzúra szigorú és önző. A „felsőbbség"-nek minden lap veszedelmes, ha nem az ő engedelmes kiszolgálója." 261 A szakmai szervezkedéseket is fojtogató nehéz években a Wekerletelepen azért működött a MAVOSz helyi csoportja s tevékenységének jelentős részét képezte a helyi problémákkal való foglalkozás. 1938-ban a vasútasszövetség helyi csoportjának választmányi ülésén fellépett a lakosság a rossz út- és járdaviszonyok ellen, de központi problémája a telepi piacon uralkodó egészségtelen viszonyok javítása volt. A Pestvidéki Élet közlése szerint az ülés szónoka: .222
