Folia historica 5
F. Dózsa Katalin: Osztrák-magyar kapcsolatok és kölcsönhatások a divat területén 1850-1916 között
még ha kissé kevert stílusban is, magyar szemnek némileg idegenül. Jó példája ennek a stíluskeveredésnek az a fekete posztó boleró, melyet a Seepold cég készített. 5 7 Szabása kissé menteszerű, bojtos zsinórozása is őriz valami magyaros ízt, de a fahéjszínű selyemmel és fekete bársonnyal díszített fekete selyem rózsamintásan hímzett rátétek, már más jellegűek (12. kép). így érthetővé válik, miért volt 1853-ban annyi „Schnurmacher és Czizmenmacher" Bécsben. A magyar ruha készítését eltanuló osztrák cégek aztán a magyar piacon is megjelentek olcsóbb árujukkal, és jelentős sikereket könyvelhettek el. így könnyen előfordulhatott, hogy rebellisségét öltözetével is demonstrálni kívánó honfi osztrák gyártmányú ruhát viselt. 5 8 A magyar viselet politikai éle a kiegyezés után hazánkban is elhalványult. A női viseletben a kifejezetten magyaros szabásformákat kiszorították az újabb divatvonalak, (a hatvanas évek krinolinos, vállfűzős formái egyébként is könnyen egyeztethetők voltak a magyaros darabokkal — ingváll, fűzős derék, bő szoknya, — de a hetvenes évek és a nyolcvanas évek bőven redőzött turnürös vonalaival ez már nehezebb lett volna). A magyar menték zsinóros, rátétes díszítése azonban tovább élt a világ divatjában. 1888-ban meg éppenséggel azt olvashatjuk a Wiener Mode-ben, hogy az egyik modell az 1848-as év motívumai szerint (nach Motiven an dem Jahre 1848) 5 9 díszített. 1894—95-ben több huszáros mintázatú kosztümöt közöltek, mint a pestiek. 60 (13-14. kép) A magyaros passzomány gyakori dísze volt az angolosan szabott egyszerű kosztümöknek, Bécsben, Párizsban, Londonban egyaránt, egészen az 1890-es évek végéig, amikoris a díszítések motívumait a szecessziós grafika kanyargós vagy geometrikus elemei sugallták. A magyar szecesszió is merített a hazai formaelemekből, de elsősorban a népi hímzések és szabásmód felé fordult, így a további magyar minták a népi motívumkincsből kerültek a világ divatába. A férfiviseletben is háttérbe szorult a XIX. század végére a magyaros ruha, A zsinóros dolmányok és menték átadták helyüket (nagy általánosságban, kivételek minden rétegben akadtak) a zsakettnek, frakknak és zakónak. Az ún. díszmagyar továbbra is az udvarban, hivatalos és magánün. epélyeken elfogadott és látványos viselete volt az arisztokráciának és a nemességnek. A férfiak díszruháját a budapesti nagy cégek készítették, bár ezek között is, mint láttuk, voltak bécsi illetőségű cégek (Tiller, Hirsch). A hölgyek ruhája sok esetben készült osztrák cégnél. 1896-ban pl. Erzsébet királynő fekete díszruháját a Breyer cég készítette. 6 1 Eszterházy — Andrássy grófnőét a Laufer-cég, s a legtöbbet a Spitzer-ház, így Festetich Taszilónéét és Andrássy 186
