Folia historica 4

„Magyarország a századfordulón” c. kiállítás vitája, összeállította: Vigh Károly

tovább. A kiállításból valóban hiányzik a szecesszió, ami irodaim], képzőművészeti, építészeti szempontból a századforduló egyik jellemzője. És itt ellent kell mondanom kiskunfélegyházi kollégámnak, aki kevesellte Mikszáth jelenlétét a kiállítás anyagában. Én inkább sokallom. Nem azért, mintha Mikszáth életműve nem a századfordulón ért volna be, de ezt a századfordulót az is jellemzi, hogy ekkor születik meg a modern magyar irodalom, ami a kiállításban nem kapott helyet. Magam szívfájdalom nélkül hagytam volna ki Mikszáth-exteriőijét, hogy helyébe az Irodalmi Kávéházat tegyem. Zombori István (Szeged, Móra Ferenc Múzeum): Rendkívül tetszett a kiállítás. Többen említették az installációt és a teremproblémát. Sok kiállítást láttam, de talán ez az első, aminek inkább hasznára válik a zsúfoltság. A zegzugos elhelyezéssel sikerült azt az atmoszférát megteremteni, amit a századvégi társadalomról ilyen életkép-kiállításban elképzelünk. De hogy a kifogással én se maradjak adós: talán nem lett volna szabad kihagyni olyan intézményt — akár csak egy vitrin erejéig is — mint a hadsereg. Gergely Ernő (Magyar Munkásmozgalmi Múzeum): Sajnálom, hogy a Munkásmozgalmi Múzeumból kevesen vagyunk jelen. Az állandó kiállításunkra való készülés miatt kollégáim elmaradtak a megbeszélésről, pedig az eddigiekből látható, mennyire hasznos egy ilyen vita. Egy kiállítás-rendezésekot; önkéntelenül is felvetődik a kérdés: mi a célja. Ennek а célj^ már címéből is kiderül: a századforduló bemutatása, s amint az előttem szólók is kifejezték, a kiállítás elérte célját. Igazat adok Tóth Imrének, valóban nagy érdefne a kiállítás rendezőinek, hogy ellenálltak az anyagbőség kísértésének. Csakis így sikerülhetett a századfordulót múzeumi eszközökkel bemutatni. A kollégák sok mindent kértek számon tőlük, de bizonyára maguk is nehéz helyzetbe kerülnének, ha feltennénk a kérdést: miből vennének el és mit raknának helyette. Horváth és Környei elvtárssal egyetértve, magam is azon a véleményen vagyok, hogy a nemzetiségi kérdés árnyalására több gondot kellett volna fordítanunk. De figyelembe kell venni, hogy — mint minden kiállítás —, ez is korlátozott terjedelmű lehet csak. Nagyon szépek az enteriőrök.Különösen érdekes a salgótarjáni bányászlakás. Egy apró dolog azonban zavart; az orvostudományi anyag fölött függő Wekerle-kép. Szükséges volt-e egyáltalán? De ha nekem szegeznék a kérdést a továbbiakban: mit lehetett volna elhagyni és miről beszélnék többet, nemigen tudnék mit javasolni. Egy bizonyos: a kiállítás valóban élményszerű és hasznos. A vezető jól szerkesztett, világos útmutatója a látogatónak. Képanyagát is jól állították össze. Kovács Sándor (Nyíregyháza): Szerintem á kiállítás a századforduló szellemi állapotára és a közgondolkodásra nézve nem adott elég hiteles képet. 170