Folia historica 2
Szakács Margit: Vidacs János politikai pályafutása 1867—1873.
a nemzeti közszellem alakítására. Vidacs is több honvédgyűlésen és ünnepélyen vett részt, egy ízben Perczel Mórral rándult le a szegedi honvédgyűlésre, de az emlékezetes eset óta megszakadt kapcsolatuk. 2 1 Július 19-én, a váci honvédemlékmű leleplezésén, a központi bizottság küldöttjeként Vidacs beszélt. A csatákról emlékezett ő is először, majd a harcosokról, akiknek a karja ma már nem olyan erős, de itt vannak „a dicső küzdők hű utódai", a haza ifjúsága, hozzájuk szól, emlékeztetve őket a „szent korszakra". Reményét fejezi ki, hogy hasonló helyzetben késedelem nélkül kelnek fel ők is a haza védelmére. 2 2 Vidacs tagja volt annak az albizottságnak is, amelyet a központ küldött ki, hogy a Budavár ostrománál elesett honvédek közös sírja fölé emlékmű állításában közreműködjék. 2 3 ö indítványozta az augusztusi honvédgyűlésen az országos honvédszobor felállítását, amelyet a gyűlés egyhangúan elfogadott. Ez a gyűlés határozott az Erdélyben felállítandó Bem-szobor ügyében is. 2 4 Ebben a mozgalomban Vidacs mellett a felesége is aktívan közreműködött. Nevét Damjanich özvegyének nevével együtt emlegeti a krónika. Kettőjük akciója volt a közös honvédsírok rendezése: „az 1849. októberi napokban s 1853. évben törvényszéki ítéletnél fogva kivégzett hazafiak, a szabadság s nemzeti önállás ügye véres áldozatai" közül azokat, akik a józsefvárosi temetőben feküdtek, kiemeltettek és 3 koporsóban egy közös sírban helyeztek el a Kerepesi temetőben. 2 5 Közös sírjuk fölé 1870. november 1-én készült el a fekete gránit síremlék, amelyet Damjanich Jánosné és Vidacs Jánosné által folytatott gyűjtés eredményéből emeltek. Az önkény vértanúiról való megemlékezés politikumát nem kell külön hangsúlyozni, a mű önmagáért beszélt. Politikai akció volt maga a leleplezési ünnepség is, halottak napján, több ezernyi közönség jelenlétében. A Barátok teréről induló gyászmenetben, amelyet Vidacs János és Ivánka Imre vezetett, sok régi honvédtiszt vett részt, mellettük nagy számban az egyetemi ifjúság, a népkör és egyletek vonultak fel zászlókkal és az óbudai hajógyáriak zenekarukkal. Az ünnepélyen Vidacs ismertette az emlékmű történetét, majd Lendvay Márton Jókai-költeményt szavalt, végül Simonyi Antal fényképész beszélt a gyászünnepély jelentőségéről. 2 0 Hogy az esemény méltatását éppen Simonyira bízták, nem lehet véletlen; ő maga is szenvedő alanya volt az önkénynek, s bár azóta régi nézeteitől kissé eltávolodott, ellenzéki szellemét még megőrizte. Nagyon valószínű, hogy barátja, Vidacs gondolt rá ezzel a megbízatással. Ennek az akciónak mély hatásáról tanúskodik az a levél is, amelyet Vidacs az óbudai munkásegylettől kapott és közzétett a sajtóban: ugyanaz a mi elvünk is — írják az óbudai munkások—, „48-nak hű fiai, a közösügynek pedig esküdt ellenségei vagyunk.". 2 7 84
