S. Mahunka szerk.: Folia Entomologica Hungarica 29/1. (Budapest, 1976)

14. Javesella obscurella (Boheman, 1847) - Vizsgálati anyag: Csepel (KERTÉSZ; 1897. V. 9, 1 6- macropter), Püspökladány (ÚJHELYI, 1920. VBI. 7, 1 d), Sátoraljaújhely (1882. VB. 9, 1 d macropter), Mátraháza (BORVÁTB, 1931. Vn. 4, 1 d), Pápa (KERTÉSZ, 1 ó* macropter), Keszthely (HORVÁTH, 1911. VE., 1 & macropter), Pécs (CSÍKI, 1 d). A faunakatalógus (HORVÁTH, 1897 b: 56) Pápáról és Sátoraljaújhelyről említi. Holark­tikus faj. Nedves, füves helyeken, elsó'sorban vizek partján fordul eló'. 15. Ribautodelphax collínus (Boheman, 1847) - Vizsgálati anyag: Csepel (PÁVEL, 1899. VI. 20, 1 d), Párád (HORVÁTH, 1915. VB., 8Í+1 & macropter), Bükk-hegy­ség: Kurtabérc (HALÁSZFY, 1954. VI. 8, 1 d), Hámor (Borsod) (SZABÓ, 1915. VEI., 1 d), Miskolc (HORVÁTH, 1903. VE. 18, 1 d), Sátoraljaújhely (HORVÁTH, 1879. VIE. 18, 1 & macropter), Kó'szeg (HORVÁTH, 1933. VE. 19, 6 &}, Velem (VISNYA, 1933. VE. 22, 1 d), Keszthely (UHL, 1904. VEI. 5, 1 d). Magyarországról eddig csak Csepelró'l és concínna Fieber, 1866 néven Bátorligetről volt ismeretes. A mediterrán területeket nem számítva egész Európában honos. 16. Javesella salína (Haupt, 1924) - Vizsgálati anyag: Kis-Balaton (HORVÁTH, 1911. VE. 29, 1 d), Taksony (TÓTH, 1936. Vn. 9, 1 d). Magyarországról eddig csak KOPPÁNYI és WOLCSÁNSZKY (1955: 6. táblázat) említi a Hortobágyról, közelebbi hely megjelölése nélkül, a hortobágyi legelők és rétek ro­varállományának cönológiai vizsgálata alapján. Ezeket a példányokat nem láttam. Na­gyon elszórtan a Palearktikum legkülönbözőbb helyeiről közölték. Tipikus halofil faj. 17. Paradelphacodes paludosa (Flor, 1861) - Vizsgálati anyag: ­Magyarországról eddig csak KOPPÁNYI és WOLCSÁNSZKY (1955: 6. táblázat) emliti a Hortobágyról, közelebbi hely megjelölése nélkül, a hortobágyi legelők és rétek ro­varállományának cönológiai vizsgálata alapján. Bizonyító példányait nem láttam. Euro­szibériai faj. Elsősorban vizenyős erdei rétekről, lápokból, mocsarakból illetve azok szegélyén gyűjtötték. Ezek a biotóp adatok megkérdőjelezik a faj hortobágyi előfordu­lását, de amíg a bizonyító példányokat nem sikerül vizsgálnom, addig a kérdést nem lehet eldönteni. A "Delphax mocsaryi Horváth, 1897" generikus hovatartozása A HORVÁTH (1897a: 624) által Szegedről leirt, de nem ábrázolt fajt azóta senki sem tanulmányozta s csak HORVÁTHnál (1910: 176) találunk még említést e fajról, amikor az Erythroneura mocsaryi n. sp. leírása alkalmával a bevezetésben azt írja, hogy a D. mocsaryi leirása óta még Budafokról és Isaszegről ís megkerült. A múzeum a­nyagában jelenleg a következő példányok találhatók: Szeged (HORVÁTH, 1895. VE. 5, 3d; 1 <j>, syntypusok), Kecskemét Miklós-telep (1 ff macropter), Izsák (UHL, 1903. VE. 12, 3 d, 1 / ç, ÚJHELYI, 1910. VE., 3 d), Solt­vadkert (SZTUDVA, 1904. VE. 2-5, 1 d), Gyón (ÚJHELYI, 1 d), Budafok (UHL, 1902. VII. 6, 1 o), Isaszeg (UHL, 1902. VEI. 5, 3 &, 3 o_).

Next

/
Oldalképek
Tartalom