Folia archeologica 52.

Vörös István: Ló az Árpád-kori Magyarországon

180 VÖRÖS ISTV ÁN pogányok, így a kunok is „felette tisztátalan népség", és „félig nyers húst" esznek (Heiligenkreutzi Évkönyv 1234-1266; TE. 202.). A büntetés kezdetben szigorú: I. András (1046-1060) - Bonfinitől idézett - „dekrétuma" szerint „aki a scythiai ősi pogány szokást nem hagyja el fej és jószágvesztéssel bűnhődjék" (Bonfini II. tized, 2. könyv, 190; Corp. Jur. 47.); majd, I. László (1077-1095) I. Decrt. 22. tc. alapján enyhül „aki pogány módra áldoz büntetése 1 ökör" (Corp.Jur. 57.). A lóhús fogyasztása a középkori Magyarországon is általános volt, így a királyi, az egyházi és az ispánsági székhelyeken, továbbá az alföldi udvarházakban és falvakban egyaránt megtalálhatók archaeozoológiai bizonyítékai (VÖRÖS 2000a 97, 6/I-VI. táblázat). 2.2. ÁRPÁD KORI OKLEVELEK HIPPOLÓGIAI ADATAI Lovak és ménesek 1 1. század 1015: 120 lóból álló ménes (és legkevesebb 986 db ló, a lóval és szekérrel szolgálók kezén) A 1220. k. szerkesztett alapítólevél szerint: I. István a pécsváradi (Baranya vm.) bencés apátság alapításakor 120 lovat „equis" 3 lovásszal „agasonibus" adományoz. További adomány: 12 lovas „duodecim équités seruitium studeant exhibere", 156 lóval „qui seruiunt cum equis 156", és 469 lóval és szekérrel szolgáló „qui seruiunt cum equis, curribus" (469 szolga Cod.Dipl I. 297., illetve csak 409 szolga Gy.l. 364.). 1019: csikótized I. István a zalavári Szent Adorján egyház (Zala vm.) alapításakor a bencés apátságának adományozza Csepel szigeten levő királyi (mén-) ménesének csikó tizedét „decimam equorum nostrorum (regis) [...] in poledris" (Gy. IV. 191., 198.). 1046 е.: szilaj és idomított ménesek Ajtonynak a Dél-Alföldön számtalan sok szilaj (betöretlen) ménlova „equorum etiam indomitorum" volt, azon kívül olyan idomítottak „in domibus" is, amelyeket a pásztorok a házak mellett őriztek" (Szent Gellért legenda 8., S RH II. 489. 23-25.) Az „in domibus" idomított azaz. a ménesből korábban kifogott, és a nevelésre befogott; a szoktatáson, tanításon, gyakorláson túljutott - alkalmazásra kész lovakat jelöli. Az „in domibus"-nak istálló jelentése nincs (VÁCZY 1958, 312; GYÖRFFY 1977, 415. szerint „házakban, azaz föld-ólakban" értelmezhető. 1055: 934 ló (= 884 lóból álló ménes, és csikótizedből 50 csikó) I. András a tihanyi monostor (Zala vm.) alapításakor a bencés apátságnak adományozott: 34 mént a hozzávaló kancákkal együtt „p(re)ter hec sunt emissarii XXXIIII cu(m) subditis, equabus" (hibás fordítása „34 hírnök lovaikkal" Gy.ÁO 23., 109.) és a szerzetesek szükségletére a királyi ménesből („armento" csordából) évenként 50 csikót „preter hec ad necessarii fr(atru)m p(er) singulos annos c(on) stituim(us) de arm(en)to regali L pol(et)ros" (Gy.ÁO 23., 109., a Csepel szigeti ménesből Gy.IV. 198.). Továbbá 5 lovászt, és 1-et a ménekhez (equos-okhoz). Ha elfogadjuk hogy 1 ménhez 25 kanca tartozhatott, akkor 34 mén mellett 850 kanca volt, és lia a csikótized évente 50 csikó, akkor a királyi ménes 500 lóból állt.