Folia archeologica 51.
Oravecz Hargita: Tipológiai és használatinyom-vizsgálatok újkőkori csiszolt kőszerszámokon. (Tápé-Lebő, Alsóhalom kőszerszámainak újraértékelése)
FOLIA ARCHAEOLOGICA LI. 2003-2004. BUDAPEST TIPOLÓGIAI ÉS HASZNÁLATI NYO M-VIZSGÁLATO K ÚJKŐKORI CSISZOLT KŐSZERSZÁMOKON (Tápé-Lebő, Alsóhalom kőszerszámainak újraértékelése) ORAVECZ Hargita Az eszközhasználat történetének kevésbé ismert szakasza az újkőkor, amely a Kárpát-medencében kb. a Kr.e. VH-től az V. évezred közepe tájáig tartott. Az újkőkori ember ekkorra már rendelkezett a kőeszköz készítés és használat magasabb szintű ismereteivel. Tapasztalatai voltak a különböző kőanyagok tulajdonságairól, hatékony technológiákat kísérletezett ki, határozott elképzelése volt a különböző szerszámformákról és az egyes műveletekről. Mindez nem csak azt jelentette, hogy az eszközeit tudatosan megtervezte és használta, hanem azt is, hogy általuk a környezetét sikeresen alakította. A csiszolt technológiájú szerszámok kialakult formában és funkcióval jelentek meg a Kárpát-medencében az újkőkor elején. Altalánossá válásuk gyors és széleskörű volt. Elterjedésüket új életforma és gazdálkodásmód - megtelepedés, földművelés és állattenyésztés - kísérte. A korábbi kő vagy fa eszközökkel szemben magasabb technológiai színvonalat, de legfőképpen nagyobb hatékonyságot képviseltek. Használatuknak köszönhetően fokozódtak a fakitermelések, megnövekedtek a megművelhető földek, lehetővé váltak a nagyobb volumenű építkezések, megjelentek a folyami és a szárazföldi szállítóeszközök, tehát mindazon vívmányok, amelyek megteremtették a mai társadalom és civilizáció alapjait. Az újkőkor kutatás, noha viszonylag korán felismerte a csiszolt kőszerszámok jelentőségét és összefüggését a fakitermelő és „faipari" munkákkal, a pontos, funkció szerinti beható vizsgálatukat azonban elmulasztotta. Változást e téren az utóbbi évek kutatásai hoztak, szórványosan bár, de megjelentek az első néprajzi, régészeti (tipológiai és használati-nyom) megfigyeléseket tárgyaló munkák. 1 Annak ellenére, tehát, hogy gyarapodni kezdtek a kőeszközök alkalmazására vonatkozó ismeretek, még mindig nem rendelkezünk megbízható használati rekonstrukciókkal, tipológiával vag)' rendeltetést tükröző nevezéktannal. A jelenlegi vizsgálataink szórványosak, az elemzéseink rendszerint egy-egy rövidebb korszakot vagy kisebb gyűjteményt fognak át, a megnevezéseink továbbra is szubjektívak, a kutatási, a leírási és a közlési módszereink hagyományosak. A rekonstrukciós kísérleteinkben főként a néprajzi megfigyelések dominálnak, hiányoznak a régészeti vagy a tapasztalati (kísérleti régészeti) elemzésekre épülő munkák. A következőkben a csiszolt kőszerszámok meghatározásával foglalkozunk, elsősorban a használatuk módját és a velük végzett műveleteket vizsgáljuk. Ezért nagyobb hangsúlyt fektettünk az eszközök megformálására (típusaira, variánsaira), alakításra alkalmas részeire, méreteire, nyersanyagaira, valamint a rajtuk keletkezett nyomok megfigyelésére és értelmezésére. Célunk elsősorban az őskori környezetben használt szerszámok tipológiai és használati kopásnyomokból kiinduló rekonstrukciója. • Antoni 1990, 1-248; Starnini 1994, 9-26; Stamini 1996, 155-242; Starnini 1998, 279-319; Zalai-Gaál 2001, 81-85; Horváth 2001, 87-108; Antoni-Horváth 2000, 69-74; Oravecz-Józsa 2001, 22-31.
