Folia archeologica 42.
Parádi Nándor: A Jászberény-tetemházi ásatás
A JASZBER ÊNY-TETEMHAZI ASATAS 205 Csalog József a Jászberényi Jász Múzeum vezetője 1952 tavaszán a középkori Boldogháza (Jászboldogháza) helyének megkereséséhez kezdett. Abból indult ki, hogy az eddig vallott megállapítás téves, miszerint a középkori Boldogháza azon a helyen volt, ahol a mai Jászboldogházát találjuk. 2 0 Ennek tisztázása végett a Jászberénytől D-re, a megyehatár (Pest megye felőli határa), Jánoshida és Jászberény közötti háromszöget járta be. A terepbejáráson megfigyeltek az eddig vallott elképzeléséről győzték meg. Nem sokkal az iménti terepbejárás után, 1952 augusztus végén arra a területre vonatkozó leletbejelentés érkezett, ahol Csalog J. Boldogháza falu helyét gyanította. Ez a terület Jászalsószentgyörgytől 1,5 km-re D-re, a Zagyva kanyar jobb-, Ny-i oldalán található, ahol traktorral végzett mélyszántáskor egy cserépedényt és benne többszáz régi pénzt szántottak ki. A lelőhely a Zagyva partján, a környezetéből nagyjából 1V 2 m-rel magasabb, nagyobb földháton volt és 60-70 cm vastag humuszréteg fedte. A mélyszántás során nemcsak az éremlelet, hanem az egykori házak helye is látható lett. A dombhát legmagasabb helyén kőtörmelék jelezte az egykori templom helyét, és körülötte a kiszántott embercsontok látszottak. Az éremleletnek legnagyobb részét össze tudták gyűjteni és a jászberényi rendőrkapitányságtól a jászberényi Jász Múzeumba került (2. ábra). Jelentésében Csalog J. a falu helyét feltétlenül megásandónak tartotta, mert ehhez hasonló talajviszonyokat középkori lelőhelyen nem látott. Jelentésének végéről, elsősorban az elpusztult településekre érvényes és azóta is teljesen beigazolódott megállapítását idézzük: „A talajt ezen a helyen az idén szántották először mélyen. A szántás mélységét azonban évről-évre fokozni fogják; így mindaz, amit ma még ki lehet ásni, fokozatosan el fog pusztulni. - Jövőre mind kisebb eredmény várható, mint az idén." A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja még 1952-ben kisebb összeget biztosított a legszükségesebb munkák elvégzésére. Csalog J. az ásatás céljának az elrejtés körülményeinek tisztázását, és annak megállapítását tekintette, hogy mekkora helyen feküdt a falu, milyen korú rétegek várhatók, és milyenek itt a talajviszonyok. A lelőhelyet, és ehhez kapcsolódva, a középkori Boldogháza helyének eddigi téves meghatározását is, Csalog J. az ásatási jelentésében leírta. A batárnak az a része, amelyet a Hatvan-Újszászi vasútvonal 1873-ban befejezett megépítése óta Jászboldogházának neveznek, a lelőhelytől 6 km-re fekszik. A Jászboldogházi tanya-település a vasútvonal és a vasútállomás vonzerejének hatására jött létre, s csak annyi köze van a régi Boldogházához, hogy ennek egykori határában, annak Ny-i szélén fekszik. A Hild V. Régészeti Naplójában is említett Csíkos vagy kutyinai határrész az, ahol az éremlelet előkerült; közvetlenül a Zagyva partján fekszik, és ott folyt a Zagyva már a vízszabályozások előtt is. 2 1 A környezetéből kiemelkedő dombhát a 2 0 Fodor F. is erre a területre helyezte. Fodor 1942. 5. ábra. - A mai Jászboldogháza a Zagyvától és a Tetemháza lelőhelytől 6 km-re Ny-ra van. 2 1 Csalog J. e megállapítása téves, mert az általunk később ismertetendő Mikoviny térkép, de a mai szintvonalas térkép is (2. ábra) arra utal, hogy a Zagyvának Jászalsószentgyörgy alatt is igen kanyargós folyása volt. A Zagyva ma ezen a szakaszon szabályozott, nagyjából egyenes irányú mederben folyik. Ezt a szabályozás előtti harmadik, nagy kanyarral határolt területnek (határrésznek) „Boldogszög" neve is tanúsítja, hogy Boldogházához tartozott.
