Folia archeologica 36.

Endre Tóth: Pannónia Superior és Inferior közös határának ptolemaiosi meghatározása

100 ENDRE TÓTII keletre érvényes. A városfelsorolás alapján a határ Brigetio és Curta között indult dél felé. A Rába-torkolatnak és Brigetionak ez az egybeeesése jól magyarázható. Ha a ma ismert vízrajzból indulunk ki, akkor a Rába Győrnél ömlik a Dunába. Pontosabban: a három Duna-ág közül a legdélibbe, a Mosoni ágba. A Rába, a Marcal és a Mosoni Duna Győrtől 11 km-rel keletre egyesül a Duna középső folyásával, a jelenlegi főággal. Azonban 32 km-rel keletebbre, Komárom—Szőny körzetében újabb jelentős torkolat van. Az északi Duna-ág, miután egyesül a V ággal és a Nyitrával, ott torkollik a középső Duna-ágba. Véletlen-e az, hogy pontosan azon a két helyen, Győrnél és Komárom—Szőny körzetében vannak jelentős folyótorkolatok, amelyek Ptolemaios leírásának két „érzékeny pontja"? A megoldás egyszerű, mert csupán csak a folyók elnevezésének a függvénye az a kérdés, hogy az ókorban mit tekintettek a Rába folyó torkolatának. Nem törvényszerű ugyanis az, hogy a folyók régi elnevezése pontosan tükrözze a mai szemmel helyes vízrajzot. Ptolemaios leírása jól értelmezhető akkor, ha egykor olyan elképzelés is létezett, amely az Arrabonál összefolyó Rábát, Marcalt és a Mosoni Dunát a gönyüi torkolattól keletre is Rábának tekintette, egészen a Komárom és Szőny közti Dunaágak összefolyásáig. Ptolemaios valószínűleg a Rába-torkolat mindkét leírásával rendelkezett. A két különböző adatot azonban csak úgy tudta munkájába illeszteni, ha a két torkolatot azonosította. Ezért a Győr melletti torkolathoz helyezte Brigetiot és Celamantiat. A régmúltból valóban ismerünk olyan leírásokat, amelyek a pontatlan ismeret miatt a vízrajzi viszonyokat nem hitelesen visszaadó elnevezésekről tanúskodnak. Strabon a Dunába ömlő Marosról ír: ez csak abban az esetben lehetséges, ha a Maros-torkolatot követően a Tisza alsó folyását is Marosnak tartották és nevezték. Nagy Károly 79l-es avarok elleni hadjáratának az útvonalleírása szintén értelmezhető úgy, hogy a komáromi összefolyás a Rába torkolata. Pannónia Superior és Inferior közös határa tehát Brigetiotól keletre, valószínűleg Brigetio és Crumerum között indult a Dunától. Ha azt az időszakot keressük, amelyikre Ptolameios leírása érvényes lehet, akkor leginkább a kettéosztást követő évtizedek jöhetnek szóba, azaz Ptolemaios a két tartomány legkorábbi határát őrizte meg. A határmódosítást az i. sz. 134—144-es kvád—szarmata háború tapasztalatai indokolhatták. A Ptolemaios által leírt határ a tartomány kvád frontját kétfelé osztotta: nyugati fele Superiorhoz, a keleti Inferiorhoz tartozott. Ez pedig háború esetén a hadműveletek összehangolását megnehezítette. A harcok tapasztalatai alapján változtatták meg a határt. Ekkor került át Cirpi—Ulcisia Castra körzetébe és ott is maradt 214-ig. Ezzel az intézkedéssel az egész kvád front Pannónia Superiorhoz került. A határmódosítás időpontját a megfelelő régészeti leletek előkerülése után lehet csak bizonyítani. Addig az a lehetőség sem zárható ki, hogy Ptolemaios olyan határtervezetet használt fel munkájában, amelyik Pannónia kettéosztásakor készült, de nem valósult meg. Amíg azonban az egyik vagy másik határlehetőség nem igazolódik, addig a 2. század első évtizedeiben Pannónia Inferior és Superior csapatainak a diszlokációjánál ezt a bizonytalansági tényezőt figyelembe kell venni.