Folia archeologica 35.

Fodor István: Emberalakos gótikus bronz gyertyatartó Jászágóról

168 FODOR ISTVÁN Emberalakos gyertyatartóink párhuzamai kétségkívül nyugat felé vezetnek bennünket. A BTM-ben őrzött szendrői példány közeli párhuzamait ismerjük — az általunk hozzáférhető szakirodalomból — Prágából (az egyik magángyűjteményben, a másik a Prágai Iparművészeti Múzeumban van),

1

4 a müncheni Bajor Nemzeti Múzeum gyűjteményéből,

1

5 kissé más testtartású a bécsi egykori Figdor-gyűjtemény egyik darabja.

1

6 Ezek mindegyike igényes kivitelű, zömmel sárgaréz. A prágaiak korát XV. századinak, a müncheniét XIV. sz. véginek, a Figdor gyűjteményből származóét pedig XV. század elejinek határozták meg a közlemények szerzői. A jászágói példány közeli párhuzamát is az említett Figdorgyűjtemény 11,4 cm magas, aranyozás nyomait viselő sárgarézből öntött szobrocskájában ismerhetjük fel, amely egy dudát tartó, szamárfüles sapkát és csuklyát viselő bohócot (vagy zenészt) mintáz.

1

7 Korát Otto von Falke a XV. század első felére tette. Az említett párhuzamokat közlőik német, vagy közelebbről délnémet származásúaknak vélik. A jászágói gyertyatartó — és a hozzá hasonló magyarországi darabok — korát a kísérő leletekből az elmondottak miatt nem állapíthatjuk meg, csupán párhuzamaik igazíthatnak bennünket útba. Az egyedüli emberalakot ábrázoló, házi használatra készült bronz gyertyatartók a gótika korában jelennek meg, a román korra az állatalakokkal vagy az ember- és állatalakkal díszített példányok voltak jellemzőek. E bronzfigurák stilizált korhű öltözékben, általában apródot, szolgát, katonát, vagy a kor gondolkodásában ekkor jelentős szerepet játszó „vadembert" jelenítik meg.

1

8 Az ilyen típusú gyertyatartók a reneszánsz korban szorulnak ki a használatból, amikor a gótika e kedvelt figuráit az újjáéledő klasszikus ízlésben fogant kentaurok és szatírok ábrázolásai váltják fel.

1

9 A szakirodalom egyöntetű vélekedése szerint a gótikus gyertyatartók szóban forgó csoportját főként Dél-Németországban készítették jórészt bizonyára az itteni fémművesség központjában, Nürnbergben.

2

0 A nürnbergi bronzművesség a XIV. században virágzik fel, a bronzművesek iparszerűen állítják elő tömegcikktermékeiket, amelyeket az ügyes vállalkozók és kereskedők közeli s távoli területeken értékesítenek.

2

1 A korábban ismert magyarországi leleteket is e délnémet 1

4 Das große Bilderlexikon der Antiquitäten. (Dresden 1976) 445, 575. kép.; Ezúton is köszönöm Mészáros Klárának, a nagyszombati (Trnava) Nyugat-Szlovákiai Múzeum munkatársának, hogy e párhuzamokra felhívta a figyelmemet. 1

5 Radojkovic, В., i. m. 180—182., 7. kép. 1

6 Fa/ke, O., Bronzegeräte des Mittelalters. In: Sammlung Dr. Albert Figdor, Wien. Teil I. Bd. V. (Berlin—Wien 1930) 483. 1

7 Uo. 480. 1

8 Falke

, ]., Geschichte des deutschen Kunstgewerbes. (Berlin 1888) 91.; Falke, O.

—Meyer, E., Romanische Leuchter und Gefäße. Gießgefäße der Gotik. In: Bronzegeräte des Mittelalters. I. (Berlin 1935) 32.; EovagZs., A középkori . . . 17- 18.; Radojkovic, В., i. m. 182. A „vadember" alakú gyertyatartókról: Falke, О., Bronzegeräte . . . 485.; Ua., Aus der Sammlung Figdor. I. Pantheon 4(1929) 330., 334., 15. kép.; The wild man. Medieval myth and symbolism. (New York 1981) különösen 174—176. 1

9 Uo. 175. 2

0 L. 13—18. j. 2

1 Kohlhaussen, H., Geschichte des deutschen Kunsthandwerks. (München 1955) 238—239.; Meyer, E., Nürnberger Bronzen der Vor-Vischer-Zeit. In: Eberhardt Hanfstaengl zum 75. Geburtstag. (München 1961) 21—30.; Mende, U., Nürnberger Aquamanilien und verwandte Gußarbeiten um 1400. Anz. d. Germ. Nationalmus. 1974. 19—22.