Folia archeologica 33.
Szathmári Ildikó: Újabb aranyleletek a Magyar Nemzeti Múzeum őskori gyűjteményében
102 SZATHMÁRI ILDIKÓ tőrtípusok mellett — 2 1 gyakoriak a fentebb említett tőrhöz megközelítően hasonló darabok bronzból. K. Branigan ezeket a lekerekített vállú, kevés nitszeges, erős középbordás hosszú példányokat az égei bronztőrök felosztásánál V. és VI. típusként jelölte. 2 2 Ennek megfelelően jó analógiaként említhetjük a krétai, kükladi tőröket: a platonosi, 2 3 pyrgosi, 2 4 amargosi darabokat. 2 5 Ezeket a korai minoszi időszak végére, a középső minoszi időszak elejére keltezték (EM III— MM I). 2e Ez időben az égei korai és középső bronzkor átmeneti időszakának felel meg (i. e. 2100—1900). Sajnos, a felsoroltakkal teljesen megegyező tőröket a Balkánról nem ismerünk. Utalnunk kell viszont a Mala Gruda halomsírjából előkerült aranytőrre, mely vucedoli edényekkel fordult elő. 2 7 Ez a nyélnyújtványos, erősen kiugró bordával ellátott, három nitszeges tőr, az égei korai tőrök egyik típusát képviseli. A halomsírt az előkerült leletanyag alapján és a megfelelő párhuzamok összevetésével (leukasi R-sírok) 2 8 i. e. 1900—1800 közé keltezik. 2 9 A tárgyalt, ismeretlen lelőhelyű aranytőrtöredék készítéséhez mintául szolgálható, vele egykorú bronz és aranytőröket sem a Kárpát-medencében, sem pedig az ezzel szomszédos területeken nem találtuk meg. Mai ismereteink szerint egyedüli típust képvisel ezen a területen. Analógiáit, ha csak részletazonosságokon keresztül is, csak jóval távolabb, a krétai és kükládi korai-középső bronzkori (EM III-MM II) népek emlékanyagából ismerjük. Jelenleg ezek állnak időben is és térben is legközelebb tőrünkhöz. Az aranytőr időbeli meghatározása csak bizonytalan lehet; az idézett, sajnos egyértelmű bizonyító erővel nem rendelkező adatok alapján készítési idejét sokkal inkább az i. е. II. évezred első, mint második harmadára tehetjük. Az utóbbi években a Magyar Nemzeti Múzeum több arany haj karikát vásárolt. Ezek közül csupán egy ismeretlen lelőhelyű 3 0 (3. ábra 1—6). Füzesabony Két darab tömör, arany hajkarika. Díszítetlenek. Mindkettő ovális, félkör alakban felhajlanak. Belsejükben enyhe árok, külső részükön erős középborda fut. M: 1,7 cm. Súlyuk: 3,9222 g; 3,3854 g (4. ábra 1—2). 2 1 Kovács T., Arch. Ért. i. h. 162. az említett amargosi korai bronzkori tör, és a lernai középső helladikus rétegből származó példány más típust képvisel: kis markolatlapjuk van, szögletes a vállkiképzésük, három nitszegesek. L. még: Die/z, S., Aegean and Near Eastern metal daggers in Early and Middle Bronze Age Greece. The dating of the Byblite bronze hoards and Aegean imports. ActaA 42(1971) 9, 10. kép. 2 2 Branigan , K., Aegean metalwork of the Early and Middle Bronze Age. (Oxford 1974) 10—11., Vl.t. 2 3 Uo. Vl.t. 233, 251, 253. 2 1 Uo. Vl.t. 254. 5 5 Uo. Vl.t. 256. 2 6 Uo. 159—160. 2 7 Parovic — Pelikan, M. — Truhovic, V., Fouilles des tumulus des l'Age du bronze ancien dans la plaine de Tivat. Starinar 22 (1974) 129—141. 2 8 Uo. 140—141.; L. még: Ecsedy I., JPMÉ 22(1977) 188. 2 9 Hammond, N. G. L., The tumulus — burials of Leucas and their connections in the Balkans and Northern Greece. BSA 69(1974) 141—142. 3 0 MNM ltsz.: 77.2.1., 77.2.2., 77.6.1., 80.28.1.
