Folia archeologica 27.

Tibor Kovács: Későbronzkori aranyleletek a Tisza-vidékről

KÉSŐBRONZKORI ARANYLELETEK 71 A haj karika-viselet változásai közvetlenül összefüggenek a magyarországi bronzkor jelentősebb történeti eseményeivel. Erdély területe kulcsszerepet töltött be, mert a hajkarikák nagy része aranyból készült. Különösen vonatkozik ez a középső bronzkor első századaira, amikor relatíve igen kevés bronz hajkarikát viseltek.

1

0'

2

1 Mind az ovális formájú (ún. szív alakú), mind pedig a noppenszerűen visszahajlított végű, tömör haj karikák viselete a középső bronzkor korábbi szakaszaira korlátozódik.

1

0"

2

0 A középső bronzkor utolsó századát felölelő koszideri időszakban a két alaptípus lemezből készített változata terjedt el. A biztosan erre az időre keltezhető leletegyüttesekben szinte kizárólag csak a két, ill. három csónak alakú részből álló típusok fordulnak elő (pl. Kengyel, Uzdborjád-Hangospuszta, Baks-Levelény, Gyulafehérvár, Szaplonca, Bjelo Brdo).

14,2

4 Bronzlemezből készült hajkarikát ebből a korból alig ismerünk.

4

3 A későbronzkor első szakaszában már csak a három csónak alakú részből álló (noppen szerűen visszahajló végű) hajkarikák viseletét bizonyítják a hiteles leletek. Ê típus ;arany- ill. bronzlemezből készült változatát a halomsíros kultúra,

2

7"

3

4 a pilinyi kultúra 3

5"

3

8 és a Noa-kultúra

4

4 asszonyai viselték. Az ekkor készült arany haj karikák valószínűleg importként kerültek a Tisza-vidékre, ill. ÉszakMagyarországra. (A helyi aranyfeldolgozás léte konkrét adatokkal nem bizonyítható.)

4

1 Ezek szolgálhattak mintaképül a helyi műhelyekben gyártott bronz hajkarikákhoz (pl. Hajdúbagos-Daraboshegy,

2

7 Ebed, Detek, Halmaj,

3

3 Zagyvapálfalva

3

5). E feltételezés pillanatnyilag egyetlen konkrétnak tűnő bizonyítéka a tiszafüredi hajkarika (3. ábra 2), amelynek szerkezete és díszítése — amint erre fentebb már utaltunk — részben azonos, részben hasonló az Erdélyből származtatható arany haj karikákéval (vö. 4. ábra 1-2; 5. ábra). Nem lehet véletlen, hogy a Kárpát-medence középső bronzkori népeinek egyik tradicionális viseleti tárgya a halomsíros kultúra térhódítását követő későbronzkorban azokon a területeken fordul elő, ahol a helyi lakosság retardációja a kerámia- és fémművesség hagyományos forma- és mintakincsének továbbélése alapján biztosan kimutatható. Ügy is fogalmazhatunk: a sok szálon keresztül, más leletek segítségével bizonyított tényt a hajkarikák önálló típusként végzett vizsgálata is megerősíti. A derecskei aranykincs három haj karikája,

3

2 az ottományi telepen talált töredékes bronzpéldány

2

8 - s talán ide sorolható az általunk közölt töredék is (4. ábra 4) -, az eddig tárgyalt későbronzkori hajkarikáktól részben eltérő szerkezetű. Ezeknél a függesztőrész drótszerű, azaz, itt nem kalapálták lemezzé. A derecskei haj karikák (valószínűleg eredetileg az ottományi is) négy csónak alakú részből állnak. Ügy tűnik, ezek formai-szerkezeti összekötőkapocsnak tekinthetők az általunk vizsgált három csónak alakú részből álló példányok és a feltétlenül fiatalabb újszentannai, ill. sarmasági hajkarikák között.

4

5