Folia archeologica 23.

S. Lovag Zsuzsa: Román kori bronztál a Magyar Nemzeti Múzeum ötvösgyűjteményében

ROMÁN KORI BRONZTÁL A MAGYAR NEMZETI MÚZEUM ÖTVÖSGYŰJTEMÉNYÉBEN S. Lovag Zsuzsa A Duna Lórév-Ercsi-Sinatelep közötti szakaszán, a Csepel-sziget felőli oldalon mederkotráskor egy román kori bronztál (1-2. ábra) került felszínre.

1 A kalapált bronzlemezből készített tálat nyomópadon formálták, majd meglehetősen egyenetlenül körbevágták.

2 Keskeny, vízszintesen kihajló peremét utólag, kalapálással alakították ki, s ugyanúgy, hátulról kalapálták vissza a tál közepén levő kerek köldököt. Ezt azután a tál belső oldala felől tompa végű szerszámmal laposra visszanyomkodták, ennek az eljárásnak a nyomait mutatják a köldökön egymással párhuzamosan futó, egyenes vonalú hornyolatok.

3 A tál vésett mintájának alapvonalait körzővel húzták meg, a ma is jól látható vékony körzővonalakat követi, ill. tölti ki a zegzugosán vésett vonalas díszítés. A tál aljában körbefutó egysoros zegzug vonalhoz csatlakozik négy kettős, hasonló vonallal kereteit, csaknem teljes körív, felső részük a tál pereme alatt néhány mm-re végződik. Belsejükben egy-egy kör alakú mezőt kitöltő, függőleges, egymással párhuzamos, sűrű zegzug vonalakból kialakított díszítmény van. À kettős ívek között négy-négy, ugyancsak párhuzamos zegzug vonalakból álló függőleges véset, ezek a körbefutó vonaltól csaknem a tál pereméig érnek. A vésés meglehetősen egyenetlen, a perem körbevágásához hasonlóan kevéssé gondos munka. Az egykori aranyozás nyomát csak a tál belső oldalán, igen kis felületen, a kiemelkedő köldök szélénél figyelhetjük meg.

4 A leírt tál a román kori bronztálaknak abba a XI-XIII. században Európaszerte elterjedt csoportjába tartozik, amelynek díszesebb darabjai már a múlt század elejétől foglalkoztatják a kutatást.

5 1 A tálat Piri Gyula kotrómester szállította a Magyar Nemzeti Múzeumba, leltári száma: 66.1.B. 2 Méri István egy Árpád-kori pénzváltó mérlegről írt dolgozatában részletesen ismerteti a nyomópadon folytatott eljárás menetét, s megemlíti, hogy ennek nyomait Árpád-kori bronztálakon is megfigyelte: Méri /., FA 6 (1954) 108-109. 3 A tál méretei: átm. : 26-26,5 c

m> mag.: 6,4 cm, falvastagság: 1,5-2 mm, perem sz.: 0,6-0,8 cm, köldök átm.: 9,1 cm. A tál ép, pereme egy helyen berepedt, egy másik helyen a kihajlásnál 2 cm hosszú lyuk van. 4 A tál külső és belső felülete egyaránt igen foltos, sok helyen, különösen külső oldalán csillogó aranyszínű. Méri István állapította meg, hogy az első pillantásra aranyozottnak tűnő részeken tulajdonképpen erősen lemaródott, már a megmunkált eredeti felület alatti fémanyag látható. Méri Istvánnak a tál vizsgálatánál nyújtott segítségét ezúton is köszönöm. 5 A táltípust A. C. Kisa, az első rendszerező összefoglalás szerzője nevezte el Hansa-tálaknak, mivel feltevése szerint a kölni és aacheni műhelyekben előállított tálakat a Hansa-kereskedelem terjesztette el Európa-szerte. Kisa, A. C., Die gravierten Metallschüsseln des XII. und XIII. Jahrhunderts. ZfChK 18 (1905) 374. - Bár azóta bebizonyosodott, hogy a tálak legnagyobb része korábbi, mint a Hansa-szövetség, egyes kutatók máig is megtartották Kisa elnevezését, mivel az határozott fogalommá vált.