Folia archeologica 23.

Fodor István: Újabb adatok a bánkúti sír értékeléséhez

ÚJABB ADATOK A BÁNKÚTI SÍR ÉRTÉKELÉSÉHEZ Fodor István A bánkúti lovassir 1931 februárjában került elő homokkitermelés alkalmával az egykori bánkúti főhercegi uradalom rózsamajori részén.

1 A lelőkörülményeket Banner János tisztázta a szemtanúk bemondása alapján, a leletet is ő közölte a „Dolgozatok" VII. kötetében.

2 A sírmelléklet egyes darabjainak elemzése után (kengyel, zabla, torques, tükör, vascsat, kés, ismeretlen rendeltetésű csontdarabkák) arra az eredményre jutott, hogy azok a honfoglalás koránál régebbiek nem lehetnek, ,,a pontos datálást azonban a leletben legidegenebb s minden valószínűség szerint legfiatalabb darabnak, a tükörnek kell megadni. Ennek ideje pedig, mint láttuk, a VIII. és XIV. század között keresendő. Pontosan azonban csak a többi tükrök előfordulásának körülményei, esetleges egyéb datáló mellékletei adhatnának felvilágosítást. Nem lehetetlen, hogy a tükör a leletet a XIII. századig is felviszi, amikor is a tatárjárás korának egyik emlékével állanánk szemben. Ennek a kimondására azonban az ez idő szerint rendelkezésre álló kisszámú és bizonytalan analógia nem ad biztos támpontot."

3 A keltezés és etnikai meghatározás bizonytalanságának oka - mint az Banner J. fenti soraiból kitűnik - az volt, hogy a bánkúti lelet egyedül áll a magyar föld régészeti emlékanyagában, s a közlemény megjelenésének idején Kelet-Európa hasonló leleteinek feldolgozása és értékelése alig nyújthatott ehhez segítséget. À bánkúti lelet kétségtelenül legérdekesebb darabjához, a hátoldalán két halat ábrázoló bronztükörhöz az említett területről egyetlen analógia sem volt ismeretes, a szerző által említett ázsiai párhuzamok

4 lelőhelye és így a kísérő leletekből adódó keltezése úgyszintén ismeretlen volt. A dolgozat megjelenése óta eltelt negyven év alatt az európai és ázsiai steppevidéken a bánkútihoz hasonló leletek egész sora került elő, a vele nagyjából azonos korú emlékek tudományos feldolgozása pedig új fejezetet írt a steppevidéket lakó nomád népek történetébe. Különösen jelentősek az utóbbi két évtized eredményei: a nagy ipari beruházások területén végzett régészeti feltárások s az ún. „késői nomádok" (besenyők, torkok, kunok) régészeti ha1 Bánkút: Békés megye, eleki járás. Egykor Arad vm-hez tartozott. - A Magyar Korona országainak helységnévtára. (Bp. 1873) 64. 2 Banner /., Dolg. 7 ( 1931) 187-204., XX. t. - A lelet a Szegedi Egyetem Régészeti Intézetébe került, 1951 óta a Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításán szerepel. (Az 1951. évi kiállításon: II. terem, haditárló; MNM Adattár ltsz. MT 1283. Az 1967-bcn rendezett kiállításon: folyosó, 13. tárló.) A háború alatt a torques és a csontdarabkák elvesztek. A leletanyag sorsával kapcsolatos felvilágosításért Méri Istvánnak tartozom köszönettel. 3 Uo. 198. * Uo. 197., XXII-XXIII. t.