Folia archeologica 12.

Cennerné Wilhelmb Gizella: XVI-XVIII. századi magyarországi parasztmozgalmak grafikus ábrázolásai

Magyarországi paraszlf'ozgalmak grafikus ábrázolásai 263 A XVI. század végétől kb. 100 esztendő telik el, míg újra feltűnnek Dózsa halálának ábrázolásai. A török felszabadító háborúk propaganda-irodalma nemcsak a 80-as évek sorozatos győzelmeit ünnepelte, hanem történeti visszapillantást is adott, hogy bemutassa a Habsburgok másfélszázados „önzetlen" erőfeszítéseit a törökök kiűzésére. így a szent liga segítségénél elkerülték a korábbi sikertelen hadjáratok esetleges negatív felemlegetését a szövetségesek részéről. Jó alkalom volt ez Magyarország teljes leigázására az örökletes királyság gondolatának köztudatba hozásával. Hiszen ez csak „köteles hálát" jelentett az osztrák császári ház iránt. Dózsa képe tehát azért is szerepel ezekben a történeti művekben, mert mozgalma összefüggésben volt a Habsburgok hazai befolyásnak kiterjesztésével. Először 1684-ben találkozunk a parasztvezér kivégeztetésének képével egy Nürnbergben megjelent krónika lapjain. A rézmetszet oldalról ábrázolja a főalakot, akibe éppen két prémszegélyes süveget és magyaros öltözetet viselő férfi harap. A kép jobb sarkában látható tüzes serpenyő felől az egyik hóhér közeledik, aki a fehérre izzított vaskoronát hozza. A kevés alakból álló ügyes kompozíciót valószínűleg híres mesterek művei alapján alkotta meg a rézmetsző, aki a figurák elnagyolt, durva kidolgozása szerint nem emelkedett felül a legegyszerűbb korabeli illusztrációk átlagos színvonalán. (Katalógus 7. sz.) Egy-két évvel később, ugyancsak Nürnbergben megjelent magyarországi leírás Dózsa képéhez kíséretképpen írott vers a lázadás büntetésének borzalmasságát ecseteli mintegy tanulságképpen. Érdemes megjegyezni, hogy a vezér mind arctípusában, mind viseletében teljesen parasztosan van ábrázolva, tehát vitézi mivolta az évszázadok alatt feledésbe ment. (Katalógus 8. sz.) A mozgalmas barokk kompozíciók csoportfűzését, klasszikus táj- és épületelemeit használja fel a „Neu-eröffnete Ottomannische Pforte..." с. könyv Dózsa kínoztatását ábrázoló illusztrációja. A metszet teljesen kiszakítja az eseményt sajátos helyéről és körülményeiből. Nem látjuk a vezér marcangolását sem, amit az eddigi illusztrációk mint jellemző momentumot mutattak be. Társai megkötözve várakoznak a kép szélén baloldalt, a jelenet naturalizmusa nem illett bele a kor fellengős művészetébe. így Dózsa kivégzésén csupán egy „bűnös" megbüntetésének látvájiyos bemutatásával találkozunk, bár éppen a főhős alakja nem szűkölködik heroikus vonásokban. Ez azonban a történeti jelenetek korabeli megjelenítési módjából és nem a székely vitéz iránti szimpátiából adódik. (Katalógus 9. sz.) Ugyancsak a német krónikairodalomhoz kapcsolódik a Dózsa-forradalom következő képes emléke. Egy XVIII. század első felében meginduló többkötetes vállalkozás az egész világtörténelmet fogta össze s az elmondottakat kisméretű, eléggé gyenge kvalitású metszetekkel kísérte. A legszükségesebb résztvevőkre redukált, börtöncellában lejátszódó jeleneten csupán Dózsa alakján és mozdulatában fedezhető fel a barokk heroizáló törekvése. (Katalógus 10. sz.) A XVIII. század közepén az akkor még Nagyszombatban működő Egyetemi Nyomda királyi privilégiumot nyert az országgyűlési dekrétumokkal kibővített magyar Corpus Juris kiadására az elkövetkező 40 év tartamára. A privilégium szövegében bennefoglaltatik, hogy a kéthasábosan szedett művet a magyar királyok rézmetszetű arcképeivel fogják díszíteni.

7 A 23 fejlécformájú 7 Párniczky M.—Bátyka ]., A magyar Corpus Juris. (Bp. 1936) 107.