Folia archeologica 10.

Dienes István: A honfoglaló magyarok fakengyele

A bonfoglaló magyarok fakengyele 139 Lovas életet élő őseink számára bizonyosan az itt bemutatott fakengyel fajta lehetett a legalkalmasabb, s ez lehetett a leggyakoribb is. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a fülrészt minden esetben hasonló módon beburkolták volna; találhattak az összeerősítésre jóval egyszerűbb megoldást is. Előfordulhatott, hogy a szárakat csupán egy-egy hossznégyszögletű vaslemezke (esetleg csontlemez) kapcsolta egymáshoz, mint a mongóliai kurgánból származó példányon, jóllehet az egy darabból kifaragott volt. Más esetekben a szárvégeket egy keresztben elhelyezett szeg foghatta össze, ahogyan a baskír párhuzamoknál láttuk. Végül nagy számban lehettek azok a darabok, amelyeken a szárakat szíjjal, hánccsal való átkötözéssel rögzítették, vagy egymásba csapolták. A kiszombori fakengyel kézzelfogható bizonyítékot szolgáltat arra, hogy ahol a zabla, nyeregrészek, hevedercsat, lószerszámdíszek stb. lovas temetkezésre mutatnak, de vaskengyelre nem akadtunk, azokban a sírokban fakengyel tette teljessé a szerszámzatot.

7

5 Honfoglaláskori temetőink feltárásánál ezentúl figyelemmel kell lennünk maradványaira, amely —mint láthattuk —egyegy kis szegtöredék, vagy farészeinek roncsa is lehet. Fel kell vetnünk azt is, hogy a pusztuló anyagból készült egyéb tárgyakat is számításba kell vennünk temetőink elemzésénél. Lehetnek olyan sírjaink, ahol nemcsak a kengyelt, hanem a lószerszám más darabjait, pl. a zablát is korhadó anyagból, fából készíthették. Ennek bizonyítása jelentősen megnövelheti a lovastemetkezések, illetve a lószerszámmal való temetkezések számarányát. Végezetül hadd szóljunk egy pár szót arról, hogy honfoglaláskori vaskengyeleinknek melyik csoportja őrizte meg ősi fakengyeleink formáját. E kérdést szakirodalmunkban többen is feszegették: Nagy G.

7

6, Hampel J.,

77 Marosi A.,

7

8 Kovács I.,

7

9 Roska M.,

8

0 tette meg erre vonatkozó észrevételét. Felesleges volna itt elméleteikkel behatóbban foglalkozni, csak két gondolatot emelnék ki közülük. Az egyiket Kovács Istvánnak köszönhetjük, aki a tőle megszokott éles megfigyelőkészséggel rámutat azokra a formákra, amelyekben valóban fa előzményeket lehet sejteni. Azt írja, hogy ,,a szárak felső részének összehúzása által alakult fül ... hajlékony, szívós anyagot tételez fel, melyet előbb áztattak, alakítás után szárítottak."

8

1 A másik Roska Márton kiváló megsejtése. Már másfél évtizeddel ezelőtt a Gyergyóditróban használatos fakengyeleket úgy mutatja be, mint amelyek akár a hunkortól kezdve használatosak lehetnek, s alakjukat a honfoglaláskori vaskengyelekkel veti össze.

8

2 A kiszombori fakengyel ismeretében ismét átvizsgáltam ebből a szempontból honfoglaláskori vaskengyeleinket. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezek már igen fejlett formát képviselnek s túlnyomó részükben nem a fakengyelek szerkezetét követik, hanem ellenállóbb anyaguknak megfelelő, abban megfogalmazott, kifinomult formában jelentkeznek, hol a részletekben látott, régebben ,,atavisztikus"-nak vett vonások sem mások, mint a szerkezet 7

6 Talán fakengyel volt a kiszombori ,,E"-temető 25. sz. sírjában is, melyben egy fiatal legény csontvázát, csikókoponyát és zablát találtak. Nagy G., Arch. Ért. 16(1896) 363. 7

7 Hampel ]., Üjabb tanulmánjok a honfoglalási kor emlékeiről. (Bp. 1907) 57—58. 7

8 Marosi A., Arch. Ért. 39(1920—22) 31. 7

9 Kovács I., Közi. 2(1942) 103. 17 j. 8

0 Roska M., Közi. 3(1943) 141., 4(1944) 100 101. 8

1 L. 79. j. 8

2 Roska M., Közi. 4(1944) 100.