Folia archeologica 10.

Dienes István: A honfoglaló magyarok fakengyele

A bonfoglaló magyarok fakengyele 133 akárcsak a keletporoszországi parasztok kengyelei.

4

7 A „nyírfa kéregalatti" részéből hajlították a Csíki Múzeum Gyimesközéplakról származó kengyelét is.

4

8 A gyimesi csángóknál és békási románoknál jávor, szil, kőris, gyertyán, nyír, mogyoró, éger,

4

9 a resinári románoknál gyertyán,

5

0 a Sárréten bükk,

51 Balmazújvároson szilva- és meggyfából

6

2 is készítettek kengyeleket. Tehát valóban csupa „szíjas" fát használtak fel. így valószínűleg téves megfigyelés eredménye Szilády Zoltán megjegyzése, hogy az erdélyi havasokban általa látott példányokat fenyőfából alakították.

6

3 A szíjas fát meg kell puhítani, hogy meggörbíthessék. Ennek módjára is van adatunk. Ginzrot múlt század eleji munkájában írja, hogy a kozákok és „más tatár népek" tűz felett hajtják gyűrűbe azt a farudacskát, amit kengyelül használnak.

6

4 A baskírok — Tagán Galimdsán szerint — melegítéssel hajlítják fából, illetve szarvból készült kengyeleiket.

6

6 Erdélyben a nyers fát „megsütik", parázson forgatják,

6

6 vagy hamuba teszik „megfőni",

6

7 hogy meglágyuljon s azon nyomban, forrón hajlítják. A Sárréten gőzölték, főzték azt a bükkfát, melyből a kengyelt készítették a rideg pásztorok.

6

8 — A készítés mozzanataira még világosabban mutat rá Tagánnak egy következő megjegyzése. A kos- vagy kecskeszarvból való baskír kengyelek készítésének másik módjáról mondja: a szarvakat „először bekenik zsírral v. vajjal és forró hamu alá teszik. Mikor elég megpuhult kiszedik és a formara ra hajlítanak."

69 Noha itt kétségtelenül a szarv-kengyelekről ír, mégis bizonyosra vehetjük, hogy a fából forrón alakított kengyeleket is formára kellett hajlítani, s úgy hagyni, míg csak a fa tökéletesen ki nem szárad. A fának tehát már a formán fel kellett venni a kívánt görbületet, s csak így kerülhetett sor a szárvégeknek összeerősítésére, hiszen különben a tovább élő, tovább dolgozó fa szétfeszítette volna a legerősebb köteléket is. Ezekután felvetődik a kérdés, hogy milyen lehetett honfoglalóink fakengyele. Vajon az alkalmasabb, hajlított példányoknak megfelelő, vagy egy darabból kifaragott volt-e? Segítségünkre van ennek eldöntésében az épebb vasalás belsejében található famaradványok gondosabb vizsgálata. Ha belenézünk az alsó felének jobb oldalán levő nyíláson keresztül üreges belsejébe, illetve a másik oldalon, a felső lemez töredékes volta miatt nem fedett nyílására pillantunk, világosan kivehető, hogy az összefutó kengyelszáraknak maradványai, a lemezhez tapadt farostok is a szárak irányában, azaz a csúcs felé tartanak. Az ellentétes irányú farostoknak a tárgy képzeletbeli hosszanti középtengelyének vonalánál « Schlichen, A., i. h. 174., 201. 4

8 Kovács Dénes szíves levélbeli közlése. 4

9 Gunda В., Kovács D., Tarisznyás M. szíves levélbeli közlése és Konrád Simon, 64 éves, volt szentegyházasfalui lakos adatai alapján. 5

0 Pacala V., Népr. Ért. 10(1909) 118. 5

1 Szűcs S. szíves levélbeli közlése. 5

2 Béres Csaba bh. gyűjtése. 5

3 Szilády Z., A mi Erdélyünk. (Pomáz, 1939) 99. 5

4 Ginzrot,J. Chr., i. m. 465. 5

6 A MN M Néprajzi Múzeum 83220 sz. régi leltári céduláján tett megjegyzés. 6

6 Konrád S.-tól kapott adat. Vö. 49. j. 6

7 Gál Vilmos csíkszentgyörgyi faragó adata (Kovács D. szíves levélbeli közlése alapján). 5

8 Szűcs S. szíves levélbeli közlése. 5

9 83198. sz. leltári cédulán tett megjegyzése.