Folia archeologica 9.

L. Kovrig Ilona: Kora-avarkori sírok Törökbálintról

î128 L. Kovrig Ilona tett bujtatón át fűzték be a keskeny kardtartó szíjat. A bujtatófülön éppen olyan széles szíjat lehetett keresztülhúzni, amilyen a két kis csat nyílásába befér (XIX. t, 13—14), ami e kis csatok már ismert szerepének megerősítéséhez újabb bizonyítékot ad. A 2. sír tartófülének hasonmása a kishegyesi temető 72. sírjából került elő lemezes szíjvégek társaságában (a kard amelyhez tartozott állítólag keresztvasas és egyélű).

5

0 A törökbálinti kard fahüvelye vörösfenyő lemezből készült.

5

1 A szeged-csengelei 1. sír gyűrűs markolatú kétélű kardjának hüvelye fűzfalemezből van.

5

2 A 2. sír tartófüleinek aranyból készült változatait a csepeli kardon látjuk, ahol az előlap félkör kivágásának nyoma sima felülettel л ап jelölve, míg a zsámbéki 1. sír ugyancsak aranyból készült fiiggesztőfülén mind a félkörös felület, mind a díszes szegek csak préselt díszítéssel utánozottak.

5

3 Mind a két sír íjlemezei azt mutatják, hogy a korai avarkor jellegzetes keskenyvégű íjai voltak a sírokban, amelyek formában a hun íjjal mutatnak szorosabb kapcsolatot, nem azzal a széles végű íjtípussal amely a griffes-indás veretes sírokra és az előzőkben röviden érintett vésett szalaglonatos, kőberakásos, préselt indás emlékcsoportra jellemző. Tudomásom szerint kétélű karddal és a kétélű kardokkal kapcsolatos övveretek társaságában szélesvégű íj még nem került elő.

5

4 Valószínűleg az íjtegezhez tartozott az a hosszúkás, a végein átlyukasztott csontlemez amelynek rokonpéldányai íjlemezekkel együtt kerülnek elő a koraavar sírokból (gátéri temető 11. sír,

5

5 Kiskőrös—Pohibuj Mackó D sír,

56 Jánoshida 26. sír,

5

7 Artánd,

5

8 Csökmő,

5

9 Várpalota 12. sír stb.)

6

0 Az 1. sírban talált lószerszámveretek, (XVII. t. 3—9, 12—15) a préselt ezüst rozetták és a fonatmintás álszíjvégek a rojtmintás háromkarélyos veretek és a félgömbalakú pitykék mellett az avarkor első felének legelterjedtebb lószerszámdíszei. Fiilkesíros temetkezésekből éppen úgy napfényre kerülnek mint a külön eltemetett lószerszámveretes leletekből és a temetők lovassírjaiból. (Csóka 44 a sír,

6

1 Bácsújíálú,

6

2 Gátér, Aporka,

6

3 Előszállás Bajcsihegy,

6

4 Pécs Köztemető,

65 Tiszavárkony

6

6 stb.) A préselőminta leletekben is megtaláljuk (Adony, Fonlak).

6

7 Egyidőben lehetett használatban a rojtmintás veretekkel, mert több 5

0 Oubitza K., Arch. Ért. 27 (1907) 358. > 5

1 A megállapítást Stieber J. antrakotomus vizsgálatának köszönöm. 5

2 Greguss P. vizsgálatának eredménye: FA 1—2 (1939) 131. 5

3 Fettich N\, Garnitures... 2—3, V. t, 5

4 Vö. Csallány D., FA 1—2 (1939) 138. : Megjegyzendő, hogy a kelet-turkesztáni falfestményeken széles végű íjat ábrázoltak : Le Coq, Bilderatlas, 94. kép. 5

5 Kàda E., Arch. Ért, 25 (1905) 308-370. 5

6 Közöletlen temető a MTM-ban. 5

7 Közöletlen temető a MTM-ban, Erdélyi I. feldolgozás alatt. 5

8 Cséplő P., Arch. Ért. 10 (1896) 412—410. 3

9 Ua., Arch. Ért, 17 (1897) 437—438. 6

0 Bónal., Die Longobarden in Ungarn. Acta arch. Hung. 7 (1950) 189,XXX1I. t, 23. 6

1 László Gy., A koroncói lelet... IX. t. 6

2 Csallány D., Arch. Ért. 80 (1953) 133—141. 6

3 Bóna I., Az áporkai avarkori temető. Sajtó alatt. 6

4 Közöletlen temető a székesfehérvári múzeumban. Fitz J. és Bóna I. feldolgozása alatt. 6

5 Marosi A., MKÉ 3 (1909) 100—108. 6

6 A feldolgozás alatt álló temető adatait Sós A-nak köszönöm. 6

7 Fettich N., Az avarkori műipar Magyarországon. AH 1 (Bp. 1920) IV, VI. t.